Szeged gasztronómiája - A múlt!
A Kass |
A
héten a napfény városába kalauzollak el benneteket. Lesz szó egy
csipet múltról, egy nagy falatnyi jelenről, egy színes, friss
piacról, egy könyvről és néhány autentikus ételről.
Kirándulásra invitállak benneteket egy kulináris kalandor
szemével. Érezzétek jól magatokat ezen a kiruccanáson. Még
decemberben volt szerencsém a Somogyi könyvtárban tölteni egy
délelőttöt az én Fecómmal és felszerelkeztünk mindenféle
környékről szóló irodalommal.
Szeged
város története igen régre nyúlik vissza. Már az újkőkor óta
lakott terület, mely vadban és halban gazdag, legelőkben és jó
minőségű feketeföldben bővelkedik. A város fontos kereskedelmi
pontként is funkcionált. A vízi szállítási útvonalak fő
csomópontja és régen a sószállítás központja. Első írásos
emlék 1183-ban tesz említést a városról. 1498-ban pedig szabad
királyi város rangot nyert el.
Az 1500-as évektől már a környékbeliek szarvasmarha, ló tenyésztéssel és tartással foglalkoztak. Továbbá gabonatermesztésből éltek a halászat mellett. Változatos és sokrétű táplálkozás jellemezték az emberek étkezését. Olyan gazdag kínálattal rendelkeztek a helyi piacok,vásárok, hogy messzi földről látogatták az emberek. Neves kereskedelmi központ volt Szeged.
Most ugranék egy nagyot. Számtalan épülettel gazdagodott a város 1848 után. Olyanokkal, melyekkel még ma is találkozhatunk szinte régi pompájukban. Roppant módon ügyel manapság a város vezetése az épületek karbantartására, hogy még unokáink is találkozhassanak ezekkel a szépségekkel. 1700-1800-tól már ezekről az épületekről írásos feljegyzéseket, fotókat, rajzokat is láthatunk.
Az egyik ilyen emblematikus építészeti jelkép a Kass. Pontosan egy kb. 100 oldalas füzetecske akadt a könyvtárban erről a kezembe. Steinhard Antal tervezte és 1898-ban kivitelezték. Kass János építtette és üzemeltette a patináns szállodát, éttermet és kávéházat mindezt egy helyen. Virágkora körülbelül az első világháborúig tartott. Mulató, irodalmi események színtere, írók-költők közkedvelt találkahelye és még hosszasan sorolhatnám, hogy mi minden. Sajnos ma már zárt ajtók fogadják az érdeklődőket.
Természetesen halászcsárdákban sem volt hiány. Talán az egyik leghíresebb Bitó János halászcsárdája volt, ahol akár napi 150 kg hal is elfogyott 4 hektoliternyi borral leöblítve. Szintén közkedvelt volt nem csak a helybeliek számára, hanem a polgári rétegekben, irodalmi körökben.
Nagyállomás és resti |
Ha valaki vonattal közelíti meg a napfény városát, akkor a néhány éve felújított, korszerű, de mégis minden régi jegyet megőrző állomásra fut be. Ezernyi csodás részlet, festmény kápráztatja el a várakozókat. Egy időutazás az itt töltött fél órácska várakozás.
De kevesen tudják, hogy a ma már kevésbé híres resti, régen virágzó hely volt. 1902-ben adták át az épületet. Az utasok közül a az első és másodosztályon zötyögőknek díszes éttermet rendeztek be, az alsóbb kategóriában utazóknak pedig egyszerűbbet. A ma is látható mennyezetfreskót Kacziány Ödön festette a díszesebb étterem plafonjára (1880-1890), Szairer
József segítségével. Az ételek a földszinti konyháról szállították az étterem részre.
A régi kaszinó Gerlei Lajos tervei alapján. Ma a Szegedi Fellebbviteli Ügyészségnek ad helyet az épület. |
Számos épületről régi helyről lehetne beszélni, de igen hosszú lenne a sor. Feketesas fogadóban töltötte el az átutazó kereskedők legtöbbje idejét. De ott a régi Royal szálló, Tisza szálló, Európa kávéház és vendéglő, ahol minden rétegből megfordulhattak az emberek. A fent említett kávéházak mellett az 1800-as - 1900-as évek elején közel 30 másik funkcionált. Kaszinó is működött a városban. 1829-ben nyitotta meg kapuit a mai színháztól nem is olyan messze. Akit érdekel bővebben a múlt, érdemes elolvasnia a három kötetes Szeged története című könyvet. Izgalmas és érdekes dolgokra bukkanhat.
Holnap a jelenbe repítelek benneteket.
Várok szeretettel mindenkit!
Forrás
és irodalom: A Kass, Szeged története 1-3., Délmagyar Anno, http://hansagi.weboldala.net