Óföldeák - Highlights of Hungary

 

 

Holnap délelőtt 10 óráig tart a Highlights of Hungary oldalon a voksolás. Településünk ékessége, a kunhalmon álló óföldeáki erődtemplom is a résztvevők között található ebben a megmérettetésben.
Itt szavazhattok: https://www.highlightsofhungary.hu/voting

Óföldeák tipikusan az ékszerdoboz, ahol történelmi csemegékben nincs hiány és akár falusétát is lehetne szervezni a turistáknak. Számtalan anekdota és építészeti érdekesség bújik meg az utcákon. A béke szigete a település, ahová jó elvonulni a világ zaja elől.
Ha a parkban található Návay kúria is egyszer felébred csipkerózsika álmából, akkor akár egy kis közösségi tér is születhetne, ahová érdemes betérni egy jó kávéra, frissítőre, beszélgetésre, vagy éppen helyi termékeket vásárolni az ide látogatóknak.

10 értékes érdekesség Óföldeákkal kapcsolatban

A kunhalmon álló erődtemplomunk páratlan építészet emlék a XV. századból.

A faluról az első írásos emlék az Árpád-korból, 1332/33-ból származik.

Szombathelyi Árpád festőművész könyvet adott ki Gencsháti fogócskafa címmel, melybe beleszőtte régi óföldeáki barátait és néhány hajdan elkészített étel receptjét.

Az Óföldeáki Tésztaüzem termékeit már országszerte, sőt határon túl is ismerik és szeretik. Érdemes kipróbálni!

Vass József író, költő, Magyar Kultúra Lovagja, Kós Károly díjas helytörténész, az Óföldeáki Honismereti Klub Elnöke őrzi Óföldeák történetének "mozaikjait".

Bánszki Tamás híres földeáki születésű festő, oltárképet festett a templom számára. Több kortárs festő is vászonra vitte a templomot.

3 kúria épület kapcsolódik a településhez. Egyik szociális otthonként működik. Másik Gencsháton magánkézben van és felújítás alatt áll. A harmadik a parkban található.

Az 1845-ös májusi árvíz nagy pusztítása után megszületett Földeák 4 km-rel az eredetitől, de Óföldeák sem szűnt meg.

Hobbi és profi fotósok kedvelt épülete a templom. Papdi Balázs fotós képei a legismertebbek.

Emlékház őrzi a falu régi tárgyait, relikviáit.

Návay Pál a nagyváradi őrség őrnagya XVII. században kapta meg a királyi kamarától Földeák területét.


Ezer szállal kötődöm a faluhoz. Kicsiként, amikor eljött a hétvége és akkor hátizsákkal, könyvekkel együtt költöztem Papusomhoz. Ha nyári szünet köszöntött be, akkor is mindig itt időztem. Itt tesztelgettem konyhai tudásomat imádott nagypapámon. 

Habár mára többnyire megváltozott a helybeliek összetétele, de a régiek pontosan emlékeznek a falu életét meghatározó lakosokra. Ilyen ember volt számomra a postás Imre bácsi, aki mindig el akart vinni a nagy postás táskájában és Papusommal jót kacagtak a megszeppent arcomon. Vagy Pásztor Jani bácsi igazi borbély műhelyében szemléltem, ahogyan a családom férfi tagjai kaptak új frizurát. Hú de szerettem a sarokba vackolni a padon, ameddig folyt a munka. Gyerekként figyeltem a borotválásokat, a beszélgetéseket, a hajvágásokat, miközben éppen Papusom szépült.

De imádtam mezítláb szaladni a füvön, amikor kiengedték a birkákat legelni az utcánkban késő délután. "Kalálkában" épült sok falusi ház és hatalmas házavatókat tartottak egy-egy munka befejeztével, melyekre névre szóló borok készültek (a mi házunk kéményén is a mai napig ott sorakozik néhány gyerek neve a vakolatba beleírva).

Az iskola udvarán felejthetetlen sátras lakodalmakban volt részünk. Egy igazán összetartó közösség működött anno.

Az erődtemplom falai között fogadtam örök hűséget annak a férfinek, akivel le szeretném élni az életemet. Már nem lehettek ott a nagyszüleim és a bácsikám a nagy napon, de mégis a hely szellemével együtt velünk voltak.

Egyszerűen jó ide hazatérni! Szeretek egy fárasztó hét után begördülni akár az éjszaka közepén az otthonunkba. Látom a kivilágított templomot és olyankor minden a helyére kerül. Otthon vagyok!