KÖNYV & RECEPT: Ezer nap Velencében
A könyv:
Egy magával ragadó, életszerű történet, ami kis túlzással velünk is megeshet. Én faltam minden oldalát és a receptek is egyszerűen nagyszerűek! A történet egy elvált amerikai nőről szól, aki Velencébe készül , hogy cikket írjon a város kulináris élvezeteiről. Nincs kedve oda utazni, nem vonzza ez a csodás város, a szerelmesek városa. Jól érzi, hogy ez az utazás mindent megváltoztat az eddigi életében . Egy olasz férfi lép be az életébe, akiért otthagy mindent a főhősnő. Ám ez nem könnyű egy meggyökeresedett városban - meg kell küzdenie a helyiek előítéletével, a férfi bogaraival, na és saját szenvedélyes természetével. A nem várt, megható szerelem azonban minden viharon átsegíti, miközben Marlena egyre csak kóstol, kísérletezik, receptet ír és főz a csodás Velencében.
Egy kis idézet a könyvből:
"Fél nap elteltével, öt kilométeres és háromemeletes szatyorcipeléstől izomlázasan, lesülve, de diadalmas arccal érek haza, hogy munkához lássak. Mindmostanáig csak kávéfőzéshez gyújtottam be a tűzhelyet. Most kiderül, hogy egyedül az eddig használt égő működik, a másik háromból csak a levegő süvít. Az egyetlen ablak nyithatatlan, és az egy négyzetméteres konyhai alapterület csak deréktól fölfelé engedélyez némi diszkrét ingamozgást. Nincs más kés, csak amelyikkel a grépfrútot szoktam felvágni, és úgy látszik a sajátjaim a repülőtéren elkótyavetyélt holmik közé kerültek. Eszembe jut a több száz főzőtanfolyam, amelyet eddig vezettem, valamint vesszőparipám a jól felszerelt házi konyha. Szinte hallom magam, amint fellengzősen okítom tanítványaimat: "Megfelelő tér, kiváló eszközök, jó felszerelés, mindez alapvető. Ám az igazán jó szakács egy szál fakanállal egy konzervdobozban is tud főzni." Tévedtem. Egy konzervdoboznál azért több kell és jóval több, mint egy konzervdoboznyi tér. És a fene vigye el, egy szál fakanál sem elég."
Egy kis idézet a könyvből:
"Fél nap elteltével, öt kilométeres és háromemeletes szatyorcipeléstől izomlázasan, lesülve, de diadalmas arccal érek haza, hogy munkához lássak. Mindmostanáig csak kávéfőzéshez gyújtottam be a tűzhelyet. Most kiderül, hogy egyedül az eddig használt égő működik, a másik háromból csak a levegő süvít. Az egyetlen ablak nyithatatlan, és az egy négyzetméteres konyhai alapterület csak deréktól fölfelé engedélyez némi diszkrét ingamozgást. Nincs más kés, csak amelyikkel a grépfrútot szoktam felvágni, és úgy látszik a sajátjaim a repülőtéren elkótyavetyélt holmik közé kerültek. Eszembe jut a több száz főzőtanfolyam, amelyet eddig vezettem, valamint vesszőparipám a jól felszerelt házi konyha. Szinte hallom magam, amint fellengzősen okítom tanítványaimat: "Megfelelő tér, kiváló eszközök, jó felszerelés, mindez alapvető. Ám az igazán jó szakács egy szál fakanállal egy konzervdobozban is tud főzni." Tévedtem. Egy konzervdoboznál azért több kell és jóval több, mint egy konzervdoboznyi tér. És a fene vigye el, egy szál fakanál sem elég."
A recept:
Tészta
- 17 dkg pépesre tört burgonya
- 3/4 tasak szárított élesztő
- 35 dkg liszt
- 1 tk tengeri só
- 1,5 dl víz a krumpli főzőlevéből
Mindezt simára gyúrjuk ( a legjobb a kenyérsütő gépben kidagasztani - sem erőt, sem időt nem vesz el tőlünk). Ha egy kicsit száraz a tészta, akkor még adjunk hozzá a főző léből. Majd duplájára kelesztjük a tésztát. Ezután egy tepsit ( kb. 20x30) 5 dkg vajjal kikenem és a tésztát belerakom és eldolgozom!
Feltét
- 10 szem kimagozott negyedekbe vágott szilva
- 10 dkg barna cukor
- 1/2 dl törkölypálinka vagy vodka
- 1,5 dl tejszín
