2012. július 19., csütörtök

Vigyázat! Két lábon járó katasztrófa a konyhában!



Nem, semmi tévedés nincs a mai címben. Én vagyok az a bizonyos isten csapása, méghozzá teljes mivoltomban. Igazából azért osztom meg Veletek ezt a bejegyzést, mert látnotok kell a másik oldalt is. Tudjátok amikor nem sziporkázom és nem készítek mindenféle finomságot a legtutibb versenyekre és nem én vagyok a házi tündér. Tegnap inkább egy házi balfék voltam.  Olvassátok fülig érő szájjal a hattól 11-ig tartó kálváriámat!

Már a délután is jól indult.  Egy nagy portál be akart szippantani, mint saját bloggerüket, persze ingyen a nézettségért cserébe, sok-sok gúzsbakötéssel. Emberek! A rabszolga is kap vizet és kenyeret, bocsásson meg a világ! Lehet, hogy azt hiszik, hogy 2 agysejtem van, de vigyázat az a kettő villámként működik! Egyébként meg nem vagyok én olyan exhibicionista. Én nagyon örülök Nektek, akik jelenleg olvasnak és a folyamatosan csatlakozóknak!  Ezért csak hálás vagyok! Örömfőző vagyok és nem puccos gasztroblogger!  Igen, ha kell a disznótoron tündöklök, a teheneket üldözöm egy kis tejért cserébe, majd a piacon csacsogok és shoppingolok, de emellett ott az éles diszharmónia, amikor főzőiskolában mesterszakácsoktól okulok, gépeket tesztelek és pofás kis fogásokat fotózok az én rozzant gépemmel!
Szóval szépen és korrekten visszadobtam a „kihagyhatatlan” ajánlatot. Maradok, amilyen vagyok és  borzolom tovább a kedélyeket a partizánkodásaimmal itt és változatlan formában. A nyakamat teszem rá, hogy mire hazaértem valami woodoo átkot szórhattak rám és én lettem Miss Monster in the kitchen.

Egy kicsit bővebben, hogy megértsétek! Kezdődött azzal, hogy nagy elhatározásra jutottam és nekiláttam a házi mascarpone és mozzarella készítésének. Belevaló csaj vagyok én, házi tej is a hűtőben áll liter számra  a hétvégi otthoni túrámról, hát akkor mi a fészkes fene állíthat meg.  Végül egy falattal több citrom került a  mascarponéba (1 evőkanál helyett csak a háromszorosa, de kit izgat, lesz ebből még valami), közben Kengyelfutó Gyalogkakukként fotóztam és lestem a hőmérőt a melegedő, édes tejben.  Tessék nyugodtan térdet csapkodva nevetni. A nyakamban lógott a gép, közben lestem, hogy mennyi,mennyi, mennyi az a hőfok és vártam a csodát. A mascarponéból végül sajt alap lett, amelyből mindent vagy semmit alapon megpróbáltam egy kis mozzarellát varázsolni. Sejtitek a végeredményt? Szép fénylő mozzarella! Na az nem!:-)))

Ami roppant módon kiverte a biztosítékot a szegény, ártatlan üdítős üveg volt. A kupakot nem tudtam letekerni. Így nem jutottam hozzá a tartalmához. Már-már azt fontolgattam, hogy egy kés megoldja a problémát, léket ütök rajta és úgy iszom ki a mókusvizet. De végül néma szenvedésbe burkolóztam! A Jégkorszakból Motkány barátom a mogyoróval kismiska hozzám képest:-) 

Nekirohantam én a dolgoknak rendesen. 3 fogásos menü mára, kencefice reggelire, kétféle ízesítésű sült szalonna, főtt kukorica, hőkön sült perec… Szóval csak egy hangyányit estem túlzásba. El ne felejtsem, házi joghurt is készült, de kivételesen azzal az eggyel nem történt katasztrófa.  Volt egy régi, üveg mércém, ebbe ügyesen kimértem a tejet a hőkön sült perechez. Egy kis élesztő, némi cukor a mércémbe és én türelmetlen egy kis forró vízbe állítottam, hogy sprinteljen egyet az élesztő. Teszek-veszek és amikor az étkezőbe érek egy diszkrét reccsenést hallok. Lefagytam. Visszamerészkedtem a konyhába, mint a rossz kisgyerek, aki nem meri felvállalni, mit is csinált. A remény hal meg utoljára! Fogtam a mércémet felemeltem és azzal az ügyes mozdulattal husssss, a tej és a víz eggyé vált! Miért nem egy nagy kád forró vízben csináltam ezt? Legalább Kleopátrát koppintva tejben fürödhettem volna! 

Még egy kis ízelítő a frenetikus estémből: a mumus tökfőzeléket sikeresen odakapattam a tapadásmentes! edény aljára (ezt csináljátok utánam). Nyamiiiii! Egy csipet odaégetett szalonnával spékeltem meg az egészet és a végén már azon imádkoztam, a kukoricát ne szúrjam el, mert az lett volna az igazi művészet. 

11 óra előtt minden eltüntetendőt egy nagy zsákba húztam,lefelé görbülő szájjal levittem a kukába és vártam az én hősmegmentős Fecómat! Aki persze hazajött, jót nevetett rajtam és fél perc alatt beízesítette a levest és tökéletes fasírt alapot rittyentett nekem! 

Ennyit az én zseniális konyhaművészetemről! Mindezt azért osztom meg Veletek, hogy most már biztosra vegyétek: én is csak egy tökéletesen tökéletlen kukta vagyok a konyhában! Mindenkinek van rossz napja, de egy görbe tükör mindent megold!

Ui.: Tegnap nekem is jól jött az a szép széles váll, amit a kapcsolat menüpontban említek:-)))

Katasztrófamentes estét kívánok Nektek!