Kell egy kis áramszünet...

Hofi szavaival élnék most! :-) Biztosan Ti is éreztetek már olyat, hogy ha még egy percig valahol el kell időznötök vagy taposni kell azt a bizonyos mókuskereket, akkor elpattan valami és annak nem lesz jó vége. Szóval most eddig, eddig, eddig vagyok... :-) Ez nem düh, nem sértettség csak belefáradás úgy komplexen mindenbe. De húzok egy határozott vonalat most, bepakolom a horrorgigamega táskámat és kiszellőztetem a fejemet. Azt a szép okosat! :-)
Kitárulkozás. Talán ez a legjobb szó erre a bejegyzésre. Nyugi, nem csapok át szatírba, mielőtt még valaki 18-as karikát pakolna blogomra. Egy kis lelkizős, blogolós háttérről írok most Nektek. Készítsétek a papírzsepit és a kakaót. Grafomán állapotban vagyok.

• STOP!

Szeretem a pörgést, de hihetetlenül szelektálok az utóbbi időben ajánlatok és emberek terén is. Vége a naiv vidéki lányka feelingnek, aki mindenkivel tündér, megértő, "hipercukker". Neeem, nem azt jelenti, hogy átváltok rideg terminátorra, csak így néhány évre a harmincas mérföldkőtől valódi felnőttként máshogyan vélekedek bizonyos témákról.
Visszautasítottam számtalan "visszautasíthatatlan" ajánlatot (NL Café, Konyhafőnök kétszer, egy nagyobb konyhai márka 3 hónapos turnéja, nyilvános főzések, főzőiskolák stb...). Sokak szerint buggyant vagyok emiatt. De ha a kellő mennyiségű komolytalan tárgyalópartnerrel összeboronál az élet, akkor megtanulsz egy beszélgetést vagy emailváltást fénysebességgel diplomatikusan lezárni. Pedig néha olyan jó lenne a ridikülből előkapni a kisbaltát és beleállítani az időrabló fejébe! Talán így megtanulná, hogy más emberrel nem játszunk.
Eldöntöttem, hogy nem hagyom magamat kizsigerelni semmiféle nyomtatott vagy digitális sajtónak, szerkesztőnek, számító embereknek, múltból előbukkanó árnyaknak. Mert előbukkantak, azok akik eddig elfeledtek. Pedig nem tettem semmi nagyot, csak főztem, írtam, fotóztam és kiutat találtam egy kilátástalan helyzetből és 1 perc reflektorfényt is kaptam ajándékba az élettől.

• POFONOK

Csattantak kisebb és nagyobb pofonok a lelkemen. Kiismertem ezt a "csodálatos" hazai gasztrovilágot, a "szereposztó díványokat", a kizsigerelést, a belterjességet, az "anyámat is eladom egy cikkért" embereket. Csalódtam rendesen álbarátokban, tervekben, együttműködésekben (utóbbiról olyan könyvet tudnék írni...), de így legalább megacélosodtam és tapasztaltam. Okosan és nem véletlenül döntöttem úgy, hogy a gasztroélet perifériáján maradok, pedig voltak nagyobb lehetőségek a kezemben. Nekem nem megy a jópofizás, simulékonyság, csatlósság és egyebek. Önálló, igazságszerető, őszinte és független vagyok. Aputól örököltem! Jelentem nem mindenkinek jön be, de ilyen vagyok. Bölcsen tudok hosszú-hosszú ideig hallgatni, a véleményemet diplomatikusan becsomagolni, de egyszer ennek is vége szakad.
Számtalan ismertebb billentyűvirtuóz kukta azért tart ott ahol, mert hihetetlen mennyiségű pénzt öl a marketingbe, a kapcsolatok ápolásába, a "munkájába" vagy éppen az aktuális férfi tol egy kis pénzt anya hobbijára, hogy ne a körmét reszelgesse otthon, hisz egyiknek sincs napi 8 órás munkája. Félreértés ne essék nem savanyú a szőlő és tisztelet a kivétel, de én nem tudnám értékelni az ilyen talmi sikereket. Ültem én már olyan nyeremény ebéden, ahol ezek a kukta doktoranduszok még szót sem váltottak velünk nyertesekkel, mert hát nem alacsonyodunk le, sőt még a ma már Michelin csillagos séfet is kioktatták a munkájában. Ezért vagyok én hobbi blogger.
Sokszor zsörtölődtem inkorrekt versenyek miatt, de megtanultam, hogy nem szabad mindenbe beleugrani. Ha mégis, akkor előnyt kell kovácsolni belőle és semmiféle nyereségre ne számítsak. Több százezres nagyságrendű nyereményeket például a mai napig még várok... várok... várok... Talán 80 évesen is még a futárt lesem! Na jó, ez vicc. De valóban ilyen nagyságrendű tárgyi díjazást nem kaptam meg vagy önként mondtam le róla inkorrektség miatt.

• "ELISMERÉS"

Elismerés! Mindannyian várunk/vágyunk ilyen-olyan pozitív visszajelzésre. Ez a megerősítés arra, hogy jó az amit csinálunk. Bőséggel kapok belőle tőletek kedves Olvasóim. Ezért igazán hálás vagyok. De volt olyan időszak, amikor olyan emberek megbecsülésére vágytam, mint például a szülőfalumban vagy éppen a szűkebb városomban élőké vagy a gasztroélet "elitjéé".
Ma már ezt is máshogyan gondolom. "Sajnos" nem tartoztam egyik helyen sem az aktuális vezetés hódolói  vagy támadói közé, abszolút Svájcként funkcionálok, de még így sem fogadtak tárt karokkal. Például a szülőfalumban elég keményen visszautasították az ingyenes felajánlásomat egy gyerekrendezvényre, sőt az írásom/ receptjeim a faluújságba sem "fértek bele", mert nem tartoztam bizonyos körökbe. Pusztán ennyi volt az ok! Nem vagyok/voltam az udvartartásban. Van egy adag irigység, "ki ha én nem" hozzáállás, majd megmutatom én neki,  de őszintén szólva soha nem szolgáltam erre, hiszt mindenkivel pozitív és egyszerű vagyok. Nem rázom a rongyot és még így is nagy-nagy szeretettel és örömmel megyek haza minden alkalommal. Nem vagyok valaki, csak egy átlagos kuktálkodó leányzóként működöm, de ha vannak olyan eszközök a kezemben, mellyel jót tudok tenni egy adott körnek, akkor miért ne. Ha nem kell/ nem kellek, akkor nincs ebből harag. Kimondom fájt a szülőfalum és a kerületem negatív hozzáállása, de ez már igazán a múlté. Kicsinyes bántás volt velem szemben! Máshol ismeretlenek százszorta pozitívabban, tárt karokkal várnak. Ma már ezen átléptem, hisz vannak olyan emberek, akik nap, mint nap megerősítenek abban, hogy a kuktálkodásom nem is olyan vészes és a segítő jobbom sem ártalmas :-) 

• GYŐZTES

Soha nem számított az, hogy reflektorfényben legyek. A velem szembe jövő lehetőséget az élet ajándékaként kaptam. Rengeteget nyertem ezekkel a szerencsés találkozásokkal. Ne, ne arra gondoljatok, hogy a padláson villával forgatom a pénzt. Az igazi értékekre gondolok! Jó néhány hasonló lelkületű, mentalitású emberrel volt szerencsém megismerkedni. De óvatos vagyok a mai napig, hisz nagy az a báránybőr és sok a farkas.
 Inkább csak olyan dolgokba vágok bele, ami nekem örömet okoz és lelkileg is feltölt. Egy kis jótékonyság (többet is örömmel bevállalnék, csak meg kell teremtenem a megfelelő fórumot rá), segítség egy számomra kedves cégnek, egy oldal szerkesztőcsapatában való ténykedés... Összességében köszi jól vagyok! :-)

• TERVEK

Tervekben nincs hiány nálam. Most már kiiktattam a sok-sok energiavámpírt az életemből és új dolgokra tudok koncentrálni. Talán egy gasztroregény, egy egyedülálló szabadtéri szakácskönyv, egy kontinenseken átívelő bloggercsapat, egy alap főzőkurzus mindenkinek online és a jótékonykodás, ha már a kezemben van bizonyos lehetőség.

Ezeket szépen átgondolom és sorba rendezem most hétvégén! Veszem a motyómat és elindulok!
A szabad ég alatt ilyenkor az igazi. Sütök, főzök, olvasok, írok, fotózok, kergetem a halakat és élvezem a csendet és a nyugalmat! Persze nem egyedül, hanem Fecómmal és a kedvenc elbújós helyemen abszolút nomád körülmények között.

Köszönöm, hogy végigolvastátok ezt a velős bejegyzést az elmúlt 3-4 év zanzásított tapasztalatairól! Egyszer szerettem volna kiírni magamból a sok-sok évi rosszat és bloggerkedős lelki hátteret. Megnyugtatok mindenkit, hogy nem lettem lelki sérült és nem álltam meg a növésben, pusztán könnyítettem a lelkemen. Ezt most itthagyom és szépen továbblépek!

Szép hétvégét kívánok Nektek!