2012. március 24., szombat

Gasztro művészet ecsettel - Csendéletek a vásznon

A művész: Floris van Schooten


Tudom inkább ennivalókról, receptekről olvasnátok, de most egy kicsit különlegesebb bejegyzést kaptok. Egy kis művészet. Egyébként teljesen biztos vagyok benne, hogy a festők közben egy kistányéron falatoztak, mert nincs az az ember, aki kibírná, hogy a kompozíciót ne egye meg.

Nem is gondolnátok, hogy milyen messzire vezethető vissza a gasztro csendélet kategória.  Kr. e. 5. században a görög Zeuxis legendás festő egy alkalommal olyan élethűen festett meg egy szőlőfürtöt, hogy a madarak rögtön rászálltak és csipegetni kezdtek belőle. De a pompeji falfestményeken és római mozaikokon is rálelhetünk már gasztronómiai témákra.

                                                  Caravaggio: Gyümölcsös kosár

A 15. században kezdődött úgymond a csendéletek fénykora. A következő század végére Caravaggio új, természetes stílusa egy olyan vonalat indított el, amelyben hangsúlyozásra került az egyszerűség, de az élethű ábrázolás is. Ezért láttok fonnyadt leveleket és kukacos almát is a képen. Egyben az emberi romlandóságot is jelezni szerette volna ezzel a képpel.
  A festő Floris van Schooten

 Floris van Schooten (1590-1655) az én egyik kedvencem. Holland festőként a 17. században Hollandiában a csendéletfestészet meghatározó alakja volt. A helyi polgárok örömüket lelték ebben az időben, hogy otthonaikat a birtokukban lévő tárgyak tökéletesen hű képeivel díszítsék. Fantasztikusan élethű finomságokat festett meg. Biztosan nem bírta ki, hogy egy-egy kósza falatot ne csipegessen a híres holland sajtok valamelyikéből:-) Minden esetre meg kell hagyni, hogy kifejezetten tehetséges festő volt. Ma már számtalan helyen megvásárolhatók reprodukciói.

Van Beyeren és a hozzá hasonló stílust követők díszes asztalon egymásra halmozott ínyencségek sorát vitték vászonra. Gyümölcsök, hús, hal, üveg és ezüst színpompás káprázatát festette meg, vagy mint Coorte, aki viszont képes volt egyetlen spárgaköteggel lenyűgöző illúziót teremteni. De ne felejtsük el! minden tartalomnak megvolt a maga mögöttes jelentése az adott kornak. 

Chardin: Fehér asztalterítő (1737) című képén mutatta meg, micsoda átalakulások mehetnek végbe egy csendéleten, ha az nem luxustárgyak laza, szervetlen halmaza, hanem köznapi eszközök harmonikus rendje.

Rembrandt kevés csendéletet festett, de azok szinte egytől egyig mesterművek. Jellegzetes a fény-árnyék drámai kezelése, a textúra és a színek kezelése.

 Odilon Redon, a szürrealisták elődje már virágfestészetet is becsempészett. Cézanne a csendéletben találta meg az ideális terepet a képi kifejezőeszközök kutatásához, ugyanis kitartóan dolgozhatott a látható világ és a vászon felületének összehangolásán, így születtek meg almáiban, ferde asztallapjaiban a valóság képei.
A Cézanne-t követő kubistákat a csendélet azzal ejtette rabul, hogy lehetőséget kínált a tárgyak felbontására és újjáépítésére. Nem sokkal később az alkotók, hátat fordítva a korábbi módszerüknek, már valódi tárgyakat (csomagolópapírt, újságpapír-kivágásokat) ragasztottak képeikre; ezzel fejezték ki a valóság ábrázolása és a tényleges valóság közötti tudatosult ellentétet. Ez a viszony sok, az érzékelés természetét és a művészet jelentését (vagy érvényességét) kutató 20. századi művészt foglalkoztatott. Jasper Johns eldobott sörös dobozokat alakított át időálló, bronzból öntött szoborrá - így akarván elgondolkodtatni bennünket a valódi és az ábrázolt közötti tátongó szakadékról.


Bízom benne, hogy nem untattalak benneteket, de ha már gasztro, akkor nem árt néha egy-egy érdekességről is beszámolni:-)

MA ÓRAÁLLÍTÁS LESZ! EGY ÓRÁVAL KEVESEBBET ALSZUNK! 

Legyen szép hétvégétek!

Szöveg bizonyos részeinek forrása:  http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kda/0/27714/