Gasztroidézetek
Szeretett receptfüzetem kezdőlapja Massimo Buttura soraival |
Gyakran keresek rá gasztronómiához kapcsolódó idézetekre vagy éppen olvasás közben bukkanok rá néhány örök érvényű sorra. Ritka érdekes gyűjteményt találni, ezért úgy döntöttem, hogy folyamatosan gyarapítom a saját kis összeállításomat! Írók, költők, szakácsok, híres emberek szavait "ízlelgethetitek" majd. Olvassátok, használjátok, szeressétek és osszátok meg másokkal is bátran!
1. "A szakácsnak mindig a kor pulzusán kell tartania az ujját, meg kell találnia az ízek, illatok, textúrák harmóniáját."
2."Nem dobok ki vagy cserélek le öncélúan semmit:
13. "Annak az embernek, akinek üres a gyomra, az étel az Isten."
Mahátma Gandhi
14. " A főzés egyik titkát és egyben örömét jelenti megtanulni kijavítani valamit, amit elrontottunk, és az egyik lecke az, hogy derűsen viseljük el az is, ha már egyáltalán nem lehet kijavítani!"
Julia Child
15. " A kövérek élete rövidebb, de étkezéseik hosszabbak."
Stanislaw Lec
16. "A jó étkezés legyen olyan harmonikus, mint egy szimfónia, és olyan tökéletesen felépített, mint egy román stílusú katedrális." Fernand Point
17. "Azok az emberek akik szeretnek enni mindig a legjobb emberek."
18. "Egy party torta nélkül csak egy találkozó."
19. " A legjobb illat a kenyéré, a legjobb íz a sóé, a legjobb szeretet a gyerekeké."
20. "Az élet túl rövid a kímélő konyhához és a diétához. A diétás ételek olyanok, mint az opera zenekar nélkül."
22. "Paprika minden rendes magaviseletű embernél szokott lenni."
23. "A terített asztal az egyetlen hely, ahol az ember az első órában soha se unatkozik."
24. " A filozófiám alapja "cogito ergo sum" - gondolkodni és létezni viszont csak akkor tudok, ha jóllakott vagyok."
25. " A mai világban elengedhetetlen alapkövetelmény a gasztronómiában, hogy egy konyhának személyisége legyen."
26. "Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi,, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy "de már ebből eszünk".
27. " A főzés igazán tág teret nyújt az érzelmi árnyalatok kifejezésére."
28. " A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebb egy pohár bor mellett."
29. "Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik!"
31. "A főzésben (...) van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. Itt van például a mozsár, amelyben anyám háziasabb célokra törte meg a tömjént, és fűszereinek, aromáinak bonyolult árnyalatait földhözragadtabb, érzékibb varázslatnak rendelte alá. Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvöl el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak a kevesek méltányolnak."
32. Az ételek terén a nők általában meglehetősen bizonytalanok. Sok az olyan, aki elmegy vacsorázni a lovagjával - és észre sem veszi, hogy mit eszik. Azt rendeli, amit az étlapon elsőnek meglát.
33. "Tudod, miért fontos a finom étel? Összehozza az embereket, bárhonnan származnak is. Mindenkit barátságossá tesz és mosolyt csal az arcára."
34. "A boldogság ugyanaz a léleknek, ami a testnek a gyomorteltség érzése."
35. "A gasztronómia (...) tisztán népköltészet. Nincs szabály, nincs feltaláló, nincsenek szerzői jogok. Csak a szájról szájra metódus működik."
36. "A maradék a legmagasabb kérdése a gasztronómiának. A resztliből egyszeri, soha többé meg nem ismételhető csodákat alkotni, igen, ez az, ami valóban művészetté emeli a konyhaszakmát - ide kell csak igazán tehetség, képzelet, kreativitás, ihletettség, humorérzék, önbizalom, teremtő kedv, na és gyakorlat. Az alkotó itt teljesen magára marad, egyedül van, mankók nélkül: nincs recept, nincs szakácskönyv, nincsenek szabályok, nincs "végy 6 tojást". Csak a maradék van, a művész és az Isten."
37. "A halál édes, akár a kőttes rétes. S az életnek is csak akkor van íze, akkor keserű, akkor sós, akkor savanya, akkor majoránnaízű vagy kakukkfűzamatos, ha lehet a desszerthez viszonyítani."
38. "Jó minőségű alapanyagból könnyű rosszat főzni, de rosszból sohasem lehet jót."
40. "Bármily egyszerű is az étel, a született szakácsot tévedhetetlenül föl lehet ismerni."
41. "Amit a tányérra teszek az nem étel, hanem a lelkem és a szenvedélyem.”
43. "Az élet és az étel csak tavaszkor ér valamit"
44. " Legjobb főzelék: a hús. Legjobb gyümölcs: a bor. Legszebb bútor a szépasszony! "
45. “Minden egyes étel és élmény, amit egyedül élünk meg, kevésbé értékes, mint ha azokkal osztjuk meg, akiket szeretünk.”
47. “ Senki sem halhatatlan addig, amíg el nem neveztek róla egy ételt”
48. “ A sörben női hormonok vannak. Ha túl sokat iszol belőle, hülyeségeket beszélsz és nem tudsz vezetni.”
50. “ Az ínyenc nem vedeli a bort, csak titkokat kóstolgat.”
51. “ Korgó gyomornak nincs füle.”
53. “ A legjobb illat a kenyéré, legjobb íz a sóé, a legjobb szeretet a gyereké.”
55. „Nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy felfedezzem a vers üzenetét és nem kell mesterszakácsnak lenni ahhoz, hogy felismerjem egy ételköltemény ízes eredetiségét. Minden igény, műveltség, nyitottság keresés kérdése. Ez mind-mind kezdetek óta ott van a teremtett világban Isten nekünk alkotta.”
Paskó Csaba – Paskó atya
56. "Aki részt vett valaha egy pompás lakomán, amelyet tükrökkel, szobrokkal és virágokkal díszített, szépasszonyokkal teli teremben tartottak meg, amelyben illatszerek és lágy kellemes zene hangja árad szerte, az ilyen ember minden szellemi megerőltetés nélkül át fogja látni, hogy az összes tudományok hozzájárultak az ízlés élvezetének növeléséhez és illő keretekbe foglalásához".
Jean Anthelme Brillat-Savarin
57. „A főzés számomra alkotás, művészet és játék. A játék pedig egy másik dimenzióba röpíti az embert. Nem leterhel, hanem kikapcsol, felszabadít, örömmel tölt el, és ha kifáradok is benne , jóleső érzés marad utána.”
Paskó Csaba – Paskó atya
58. „Fontos a szakács lelkiállapota, még ha észrevehetetlen is a változás. Igaz mondás, hogy az ember a szívét is belefőzi kicsit az ételbe. Szerintem meg talán ez a legfontosabb fűszer, ami soha nem hiányozhat egy ételünkből sem”
Paskó Csaba – Paskó atya
59. „ Az ínyencség az ember kizárólagos kiváltsága”
Jean Anthelme Brillat-Savarin
60. „Aki barátokat fogad és nem fordít személyesen gondot a nekik készítendő ételre, nem méltó arra, hogy barátai legyenek.“ — Anthelme Brillat-Savarin
61. „A másokkal megosztott falánkságnak van a legnagyobb befolyása arra a boldogságra, melyet a házasságban élünk meg.“ —
Anthelme Brillat-Savarin
62. „Boldog az a csokoládé, amely miután a nők mosolyán át bejárta a világot, szájban olvadva, élvezetes csókban leli halálát.“ —
Anthelme Brillat-Savarin
63. „Arra gondolni, hogy nem váltunk bort, eretnekség; a nyelv telítődik, és a harmadik pohár után a legjobb bor is csak tompa érzetet kelt.“ — Anthelme Brillat-Savarin
64. „A Teremtő, evésre kényszerítve az embert, hogy élhessen, az étvággyal kéri fel erre, és a gyönyörrel jutalmazza.“ — Anthelme Brillat-Savarin
65. „Az étkezés gyönyöre az egyedüli, melyet mértékkel élvezve, nem követ fáradság.“ — Anthelme Brillat-Savarin
66. „A tea tökéletesen helyettesítheti a bort - a reggelinél.“ — Anthelme Brillat-Savarin
67. „Az ételkészítés a legrégebbi művészet, mivel Ádám éhesen született.“ — Anthelme Brillat-Savarin
68. „A sajt nélkül végződő vacsora olyan, mint egy félszemű szépasszony.“ — Anthelme Brillat-Savarin
69. „Akinek szőlőt kínálnak a vacsora végén, azt mondja: „Köszönöm, de nem szokásom a boromhoz pirulákat szedni.”“ — Anthelme Brillat-Savarin
70. „A gasztronómiai ismeretek minden ember számára szükségesek, mivel ezek az ismeretek egyre több gyönyört adnak nékik.“ — Anthelme Brillat-Savarin
71. „Ültess egy fáradt embert egy kiadós étel elé, erőlködve megeszi és lehet, hogy jobban érzi magát. Adj neki egy pohár bort, vagy alkoholt, azonnal a legjobb formába kerül, s szemed láttára újraéled.“ — Anthelme Brillat-Savarin
„Az ember szakáccsá válik, de pecsenyesütőnek születik.“ — Anthelme Brillat-Savarin
72. „Azok, akik rendszeresen isznak csokoládét, kiválnak jó egészségükkel és az élet derűjét megzavarni képes kisebb betegségekkel szembeni ellenálló képességükkel.“ — Anthelme Brillat-Savarin
„Ahhoz hogy az embernek lelke legyen, ízlésének kell lennie.“ — Anthelme Brillat-Savarin
73. „A szakácsművészet anyagi tárgya mindaz, mi ehető.“
74. „Az asztal örömeit minden életkorban, minden társadalmi helyzetben, minden országban és minden nap lehet élvezni; ez az élvezet társa lehet minden egyéb gyönyörűségünknek, és az utolsó, mely megmarad és vígasztal akkor, mikor a többi örömünket már elvesztettük.“ — Anthelme Brillat-Savarin
75. „Aki szarvasgombát mond, nagy szót ejt ki, mely szerelmi és ínyenc emlékeket ébreszt az alsó szoknyát viselő nemnél és ínyenc és szerelmi emlékeket a szakállt viselő nemnél. Ez a tisztes megkettőztetés onnan ered, hogy ezt a kiváló gumót nemcsak pompás ízűnek tartják, hanem azt hiszik róla, hogy fokozza azt az erőt, melynek gyakorlását a legédesebb gyönyörök kísérik.“ — Anthelme Brillat-Savarin
77. „Minden tál egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper!" - Jókai Mór
79. "Az evésnek és az ivásnak ősidőktől fogva az az egyik funkciója, hogy lélekkört teremt. Létrehoz egy olyan közösséget, amire az ősi, mágikus felfogásban a szó szoros értelmében úgy tekintettek, hogy az emberek lelke között jön létre valamilyen kapcsolat. "
86. "Főzésről írni majdnem annyira jó, mint főzni. Főzésről olvasni majdnem annyira jó, mint enni!" - Dragomán György
93. "Az igazi magyar lecsó olyan, mint az Úristen: egy, mégis annyiféle, ahányan hisszük." - Cserna-Szabó András
95. "Az evésnek és az ivásnak ősidőktől fogva az az egyik funkciója, hogy lélekkört teremt. Létrehoz egy olyan közösséget, amire az ősi, mágikus felfogásban a szó szoros értelmében úgy tekintettek, hogy az emberek lelke között jön létre valamilyen kapcsolat." - Kapitány Gábor
96. "A gasztronómia (...) tisztán népköltészet. Nincs szabály, nincs feltaláló, nincsenek szerzői jogok. Csak a szájról szájra metódus működik." - Cserna-Szabó András
"Azért is szeretek a piacokon járni, mert azok körülbelül minden hónapban változtatják a maguk jellemző szagait. A nagy természet ilyenformán beköszönt a kőházak közé, és birtokába veszi a tereket. A kertek lelke eljön vizitbe a városokban senyvedő fákhoz. Az emberek pedig újra elgyerekesednek, amikor a barackok, dinnyék, szőlők rájuk nevetnek; nincsen olyan mérges ember, aki komolyan haragudni tudna egy fürt szőlőre. Amíg télidőben a kolbászok, hurkák és sódarok olyan nagy tömegben lepik el a piacokat, hogy az ő szaguk mellett a halaknak, káposztáknak, téli almáknak alig van valami beleszólásuk a dolgokba, most nyáridőben a gyümölcsárus kofák nyomák el a húsvágókat és a halászokat. Nem lehet kitérni az ő dinnyetornyaik, őszibarack-kupoláik, szilvás kosaraik elől, még ha akarna is az ember. Ezek a gyümölcsök megtöltik illatukkal az egész várost, elringatnak a hétköznapi élet rossz szagaitól, bűzeitől. Valami új világba csalogatnak, ahol az életnek más ízei vannak. De nem sokáig grasszál már a dinnye, előrenyomakodik hóhéra, Lőrinc, aztán a piacnak ismét újabb illatai lesznek. Megjön csengővel, vidámsággal a szőlő, hogy a gyermekek kerekre nyitják a szemüket, a nők felsikkantanak a boldogságtól, a beteg emberek felragyognak, hisz itt van ideje az ő mindenkori szőlőkúrájuknak. Most aztán teljes illatárban áll a piac, nem tudja azt a dunai szél sem elhajtani. Ez a legszebb, legdicsőbb korszaka a piacnak, mint egy szépasszonynak a hervadás előtt lévő éve."
|
Krúdy Gyula: A piac illata. 1924.
Kosztolányi Dezső: PIAC
Hadd mondjalak el, te piac,
piac te, kit megvet az ünnepi szónok s a nyavalyás költő, mily szép vagy a fényben, milyen diadalmas.
Lüktetve zsibongasz. Az élet ütemére
pezsgesz előttem, roppant-teli szaggal, a túró, a tejföl savanykás szagával, a sajtok kövérlő, sárga illatával, vanília-ízzel, bűzzel és szeméttel, gyermeki forgók papír-viharával, vartyogva a vidám kofák kacajától.
Micsoda hatalmas, isteni színház,
együtt az ételek és a virágok, minden, ami jó, szép, a szájnak, a szemnek, kánaáni bőség. Eleven tojások, rózsaszínű héjjal, hóvirág a parasztkendők csücskén, jácintok kék feje, halavány kelvirág, arany sárgarépa. Fémtisztító porok rozsdaszín rakása, fekete-retkeknek szomorú kis dombja, mint valami sírdomb s fölötte viola, mintha rajta nőne, gyászolva valakit. Ordító paprika, paprika-füzérek, mint a vörös orrok, fokhagyma-gerezdek, torma, fehér torma, lila kalarábé s halvány-zöld selyemben, fényes viganóban a büszke saláta.
Azután narancsok, gyermeki mennyország,
sötétsárga labdák, óriási halomban, játszani és enni, enni, édes labdák, narancsszín narancsok s dió is, dió is az öblös kosárban, szilfa-garabóban, merre csörög, mondsza, dió is, karácsony, karácsonyi lárma.
De látod-e ottan, mily véres a bódé
és látod-e ottan a húst, a vörös húst, a rózsálló tüdőt és a barna májat, a szívet, a csontot? S ott a halasnál, a gömbölyű kádban uszkál a tükörponty mártír-testvérei vérétől pirosló zavaros vizében s már fogja az ember, két szemét benyomja, élve megvakítja, kaparja keményen gazdag pikkelyeit és meghal a hal most vakon és véresen, ezüst páncél-ingben, akár egy katona, csodálatos, szörnyű, csodálatos, szörnyű, hős-néma halállal. S a késes is itt jár, itt jár körülöttünk, ármánykodó képpel, drámai mosollyal, shakespeare-i orgyilkos, egyszerre elénk lép, belesúg fülünkbe, háta mögül gyorsan kirántja a pengét, kínálja a kését gyilkolni meg ölni.
Mégis gyönyörű ez, mégis ez az élet
s hallgatom, hogy dalol keserűt, édeset. Hallom én a dalát: "alma és ibolya". Egy falusi kislány árulja áruját, véletlen áruját: "alma és ibolya". Népszínmű szoknyáját aszfaltra terítve kiabál az égbe szoprán nevetéssel: "alma és ibolya". Mint mikor a költő véletlen szavait összezendíti a szeszélyes szerencse, csodás találkozón, a szívben, az agyban, én is kiabálok: "alma és ibolya". Ibolya és alma. Alma és ibolya. József Attila: Kínálgató
Hé vendégek, a begyetek!
Nehogy mindent megegyetek!
Kínálgató
Ne feledd, hogy régi szabál:
Csak mértékkel egyél, igyál. Kövérség korai vénség, Tehát móddal ó vendégség. Az angyalok sose esznek Mégis gyönyörűek lesznek.
Étkek áradata
Tea csigaleves módra
E levestől mennek falnak Kik belőle sokat falnak.
Hideg fogas
Cúgot kapsz a halevéstől, Nemcsak soktól, de kevéstől.
Halmajonez
Majonezből bármily kevés, Harmadnapos hideglelés.
Töltött tojás Casinomódra
Hajh a tojás nehéz falat! Ezt mondja a tapasztalat.
CsirkesalátaFüled szaggatja a csirke.
Ebbe őrült bele Kirke.
Hideg rosztbif körítve
Rosztbif reuma forrása, Aki eszi, kárát lássa.
Pulykamell jó asszony módra
Pulykamelltől hull a hajad, Jobb tehát ha tálban marad.
Kappansült körítve
Szeplőt szaporít a kappan, Nem viszi le semmi szappan.
Uborka és salátafélék
Ludtalpat kapsz uborkától, Ne is égy belőle mától.
Torták és édességek
Torta hájat nevel búra: Biztos a karlsbadi kúra.
Pogácsák és sós sütemények
Pogácsától kezed reszket, Vegyed tudomásul eztet.
Feketekávé
A fekete török átok - Dehát úgyis megisszátok...
Ürmös és ringató borok
Megmondták az apostolok, Nem inni valók a borok.
Bucsúztató
Im hát aki mértéklettel
szórakozott az étkekkel, s meg nem roggyant keze-lába, jöhet a táncoskolába. Járjuk, mint a szél a pusztán, fölfrissülünk majd káposztán, káposztának is a levén, mint a beduin a tevén.
(E hasonlat egyéb hián, nem történt csak a rím mián.) S ha még fogát feni falánk, - frissen sül a farsangi fánk, kivül piros, belül foszlik, míg a vendég el nem oszlik. S aki panasszal van bajba', menjen a sóhivatalba! “Miss Marple megrendelte a reggelijét. Teát, buggyantott tojást és friss zsemlét. A szobalány olyan hozzáértőnek bizonyult, hogy nem is javasolta a zabpelyhet és a narancslét. Öt perc múlva megérkezett a reggeli. A széles tálcán nagy hasú teáskanna, sűrű, szinte tejszínszerű tej, és forróvizes ezüstkancsó állt. Pirított kenyéren két gyönyörű szép buggyantott tojás, nem pedig amolyan bádogcsészében formázott kemény golyóbis, és egy jókora, késsel kicifrázott vajdarab. Narancslekvár, méz és eperdzsem. És zsemlék, nem afféle nyúlós, taplóbélűek, hanem friss kenyér illatú (a legfelségesebb illat a világon!) pompás példányok. Mindezeken kívül még egy alma, egy körte és egy banán is volt a tálcán. Miss Marple vigyázva, de bizakodva belenyomta kését a tojásba. Nem kellett csalódnia. Sűrű, mély okker színű tojássárgája szivárgott elő. Ilyen az igazi buggyantott tojás!” Agatha Christie - Bertram szálló “A puding diadalmasan ült a hatalmas ezüsttálon. Óriási puding volt, közepén zászlóként lebegett a piros bogyós magyalágacska, körötte kék és piros lángocskák lobogtak. Felharsant az éljenzés. Mrs. Laceynek okos gondolata támadt: utasította Peverellt, hogy az ő terítéke elé helyezze a pudingot, ne kínálja körbe. Megkönnyebbült sóhajjal vette tudomásul, hogy a puding biztonságosan landolt előtte. Gyorsan adogatták a tányérokat, a pudingszeleteket még mindig körülnyaldosták a lángok(…)Már megint a legjobb konyakomat csórtad el, ugye, Em? kérdezte az asztal túlsó végéről derűsen az ezredes. Mrs. Lacey rákacsintott. Mrs. Ross ragaszkodik a legjobb konyakhoz. Azt állítja, hogy csak így lesz tökéletes. Hát vont vállat Lacey ezredes, egyszer egy évben van karácsony, és Mrs. Ross remek asszony. Remek asszony és remek szakácsnő.” Agatha Christie - A karácsonyi puding “ Gondolhatnánk arra is, hogy a portóiban volt a méreg, de nem. Megvizsgáltuk a poharát. Portói bor volt benne, semmi egyéb. A többi borospoharat természetesen kivitték, de mind ott volt a tálalóban egy tálcán, még nem mosták el. Egyetlen pohárban sem volt más, mint aminek lennie kellett. És Sir Bartholomew enni is ugyanazt ette, mint a többiek: levest, roston sült halat, fácánt, rósejbnit, csokoládé felfújtat, kaviárt pirított kenyéren. A szakácsnő tizenöt éve áll a szolgálatában.” Agatha Christie - A csokoládés doboz |