2014. február 4., kedd

Narancsos farsangi maszkok és a fánk története röviden


Az én Anyukám (és én sem) csak farsangkor állok neki az ínycsiklandozó fánksütésnek. Mivel egy szép nagy család vagyunk, Anya üzemi mennyiségben lát hozzá akár a csörögefánkhoz, akár a sima szalagos változathoz. Meg kell jegyeznem nagyon profin műveli ezt is a konyhában. Szóval én is nekiláttam a hétvégén és jó néhány változatot kipróbáltam. Egy csöröge fánkhoz hasonló gyors finomsággal rukkoltam most elő. Akár a gyerekek farsangi buliján is megállja a helyét.


Elkészítési idő: 30 perc sütéssel együtt
Hozzávalók 10 db "maszkhoz":

25 dkg liszt
1 db tojás
1 narancs leve
1 narancs reszelt héja
5 dkg porcukor
5 dkg vaj/ margarin
csipet só
késhegynyi sütőpor

Sütéshez: étolaj vagy zsír

Befejezésként: vaníliás porcukor

  • Semmi ördöngösség. A lisztet átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, a sütőport, porcukrot és a reszelt narancshéjat. 
  • Majd egy egész tojással, a felolvasztott vajjal, a narancs levével sima tésztát gyúrunk. 
  • Lisztezett deszkán maximum 0,5 cm vastagságú tésztát nyújtunk és tetszés szerinti formákat vágunk ki belőle. 
  • Akár sablont is rajzolhattok, de egy éles késsel is megoldható a forma kivágása. 
  • Kb. 3-4 dl étolajban aranybarnára sütjük mindkét oldalát a maszkoknak. 
  • Melegen tálaljuk vaníliás porcukorral meghintve! De akár lekvárt, különféle főzött édes szószokat is kínálhatunk mellé.


Farsang és fánk története röviden:

Vízkereszttől egészen hamvazószerdáig tart a hivatalos farsangi szezon. A nagy húsvéti böjt előtt fejezik be.  Ez már évszázadok óta így megy. Ebben az időszakban intünk búcsút a télnek és a sötét, hideg időszaknak. Eredetileg pogány ünnepnek számított a farsang, de végül megadta magát a katolikus egyházi is.
Magyarországon népszokásokkal tűzdeljük meg ezt az időszakot. Nem csak játékokról kell, hogy beszéljünk, hanem ételekről. Mint például a kocsonya vagy a fánk.

A fánkhoz hasonló sült finomságot már II. Ramszesz,egyiptomi fáraó (I.e 1290-1224) sírján is láthattak. De a mediterrán népek is készítettek "egyenes" fánkokat még időszámításunk előtt. 
Viszont receptekkel, nagyobb mennyiségben napjainkhoz hasonló édességek csak a 14-15. században indultak Európában hódító útjukra. 

Több anekdota is ismert a fánk születéséről, elterjedéséről. Íme néhány: 

"Az eset úgy kezdődött, hogy egy bizonyos Krapfen nevű pék elhalálozván, műhelyét özvegye vezette tovább. Nem volt könnyű az élete özvegy Krapfenénak, mindazonáltal továbbra is az ő pékségéből került ki a legfehérebb, legfinomabb kenyér, a város legtávolabbi részéből is elzarándokoltak érte az emberek. Ám egy napon valami okból a kenyér nem készült el idejében. A vásárlók közül ki üres kézzel, bosszúsan ment el, ki türelmetlenül várt, s cifrákat mondott....., mígnem a pékné végképp kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát, amit éppen a kezében tartott, valakinek a fejéhez akarta vágni.
Szerencsére rosszul célzott és a tészta nem az illető képén csattant, hanem a kályhán lévő lábasba pottyant, amelyben zsír forrdogált. A váratlan következmény az lett, hogy a célját tévesztett tészta néhány perc alatt szép aranysárgára sült, s a véletlen jóvoltából megszületett az első fánk, amit a bécsiek azóta is Krapfennak neveznek."
(Részlet Halász Zoltán Mesélő szakácskönyvéből) 


" Marie Antoinette királyné (1755-1793),XVI. Lajos hitvese,egy kalandos karneváli éjszakán ismerte meg. A királyné a Tuilleriákban rendezett farsangi álarcosbálról megszökött, és álöltözetében elvegyült a tömegben, amely az utcákon kavargott. A sétálás közben megéhezett a királyné, s így egy mézeskalácsos mestertől vásárolt egy fánkot, ami nagyon megízlett neki. Ezért az őt kisérő lovagnak meg kellett vásárolnia az egész kosár tartalmát. A karnevál elmúltával a fánksütőt a palotába rendeltette, s elmeséltette a fánk receptjét. Ettől vált a királyi lakomák kedvenc finomságává."
Forrás: http://www.somlovidek.hu/6/node/1639

"Magyar Elek Az ínyesmester szakácskönyvében így ír a farsang elengedhetetlen „kellékéről”: A farsangi fánk legyen könnyű, miként a hab és omlós, hogy szinte elolvadjon az ember szájában. A színe pedig legyen aranysárga. A derekán szabályos körben fehér cingulus vonuljon, amelyet köznyelven ranftlinak is neveznek. És forrón tálalják elénk farsang idején. Már javában az asztalnál üljünk, amikor sütni kezdik, s mihelyt elkészült belőle egy kisebb tálra való, azonnal adjuk be, a sütést pedig abba ne hagyjuk, mert biztos, hogy sürgősen szükség lesz újabb szállítmányra. Ha netalán hűvös előszobán kell keresztülhozni, ajánlatos letakarni fehér damasztkendővel, mivelhogy ez a finom tésztaféleség egyáltalán nem áll jó lábon a hideggel. Akkor sem, amikor már megsült, akkor sem, amikor még nyers. Már a lisztjét is melengetni kell, a kovászát is óvni a hidegtől, s mikor kiszaggatjuk, újra csak melegen kell tartani, hogy valamiképpen meg ne fázzék. Hogy végül a bőséges és ideálisan tiszta zsír, amelynek tetején úszniuk kell a belévetett nyers fánkoknak, szintén meleg, sőt jó forró legyen, bizonygatásra sem szorul azok előtt, akik a farsangi fánk természetrajzát ismerik."
Forrás:  http://www.hotdog.hu/anzixx/cikkek/a-farsangi-fank-tortenete