Újpest, Földeák-Óföldeák, Kengyel... Hogy is van ez?

Sokan kérdeztétek, hogy hogyan kötődöm ennyi településhez, hol élem az életem, hol kuktálkodom! Most megtudhatjátok. :-)

Alapvetően 4 otthon között ingázunk. Vicces, de valóban van mindenhol egy-egy papucsunk, amibe megérkezve belebújhatunk! :-)

"Újpest a negyedem!" :-) Curtis szavaival élve kezdjük a jelennel! :-) Újpesthez a munka és a mindennapok kötnek! Csak itt éltem a fővárosban és nem is hagynám szívesen el a patak parti és az erdő melletti odúnkat.
Szeretek szombatonként piacozni, kizárólag a Vadgesztenye cukrászdába járok sütiért a "Nagymamihoz" (meggyes-mákos szelet bármikor jöhet és itt éledt újjá az Újpest szelet), bejáratott hamburgeresünk van, a forró csoki mennyei a Központ Bisztróban (bocsánat, de csak ez) és az Egyelek + (Modern Étkezde) megér több misét is! Az újpesti programokra érdemes kilátogatni! Jó hangulat és sok-sok finom falat mindig akad! :-) Kuktálkodásaim egyik helyszíne egy IV. kerületi vacok!

Földeákhoz a gyökerek, vagyis életem első 20 éve köt. Itt nőttem fel, itt van a családom, a barátok, szóval minden olyan fontos ember, aki miatt "megkuktásodtam". Imádom a lustán elterülő Alföldet, az otthoni zajos disznótorokat, a jobbnál jobb alapanyagokat, a nagy beszélgetős családi ebédeket, a famíliám főztjét (Anyu a konyhában, Apu a bogrács, grill vagy kemence mellett alkot nagyot időről időre és a testvéreimnek megvan a maguk specialitása). 

Szerettem, amikor még otthon voltunk mindannyian és együtt ültük körbe az asztalt, beszélgettünk, ettünk, meséltük a nap történéseit :-) Anya minden nap valami meleg finomsággal várt bennünket, kit a munkából, kit a suliból. Húúúú Anya túrógombóca még ma is mindent visz!

Szüleim mindig arra törekedtek, hogy maguk teremtsék meg a minőségi alapanyagokat az asztalra. Például így tanultam meg, hogy milyen a kiváló hús, az érett gyümölcs és zöldség, a hagyományos túró, a friss tej... Például az istállóban kislányként volt egy polcom bögrével és mindig "tőgymeleg" tejet kértem Apától az esti fejésekkor. Édes, meleg semmihez sem hasonlítható ízét még ma is a számban érzem.

Vagy egy másik élményem, amikor estére óriási tepsi alj nélküli túrós lepény került a nappaliban felfordított kisszék tetejére. Anyu felvágta, mi pedig jóízűen elcsipegettük!

Galambot, marhát, disznót, nyulat, tojást, tejet, túrót... szinte csak otthonról szerzem be! Amit pedig soha nem felejtek a fentiek mellet, az Keresztanyám töltött káposztája, Keresztapám pacalja, Lőkös Jóska bácsi lakodalmi pörköltje és Klári néni hatlaposa... 

Makó, Hódmezővásárhely és Szeged háromszög mindig útba esik! Egy tekergős makói piacozásra, egy vásárhelyi házias ebédre és egy nosztalgikusan finom sütire a szegedi Kis Virágban mindig kapható vagyok!

Óföldeák a közös új hadiszállás Fecómmal! Nyugalom és béke szigete az utcánk végén a nagy zöld gyeppel és az Árpád kori templommal. Nyaranta a templomfalnál fotózgatok és kiülve Fecóval ott beszélünk a világ nagy dolgairól, amíg a csillagok fel nem bukkannak a sötét égen.

Gyerekkori hétvégék, nyarak, hétköznapok Papussal, Nénikémmel, Bácsikámmal... Szerettem. Nagyon! :-) Szünetekben Papusomon tesztelgettem konyhai tudásomat két kártyaparti között. Mert vertük a blattot rendesen! :-) Szőlőt loptam a tőkékről, tojást imádkoztam ki a tyúkokból (mindig lezavartam a fészekből őket), ribizlit szedtem az első piskótámhoz. Ha a pörkölt tészta leves alapját elégettem, Papa kivitte a vödörbe és újra nekiláttunk. A bableveséről pedig már hallottatok tőlem! :-)

Mára kicsit átalakult minden! Új élet kezdődött! Van aki fentről tart velünk, mi pedig "lent már felnőtteset játszunk" közösen Fecóval. Időnként nagy családi ebédek színtere Óföldeák, emellett gyümölcseink fő beszerzőhelye, Nénikém részben új, részben "hagyományörző" konyhája. Az Óföldeáki Tésztaüzem apró csodáját se felejtsük el. Kuktálkodásaim új színtere, a kedvenc sütőm lelőhelye itt van :-)!

Kengyel (remélem tudtok még követni :-) )! A férjemmel együtt nyert új otthon! 
Igába hajtottam fejem egy valódi konok kunnal, egy kengyeli fiúval (szeretlek Fecóm, ezt nem hagyhattam ki), aki imádja a birkapaprikást, a habos islert és a kunsági disznótoros levest! Minden alkalommal, amikor lekanyarodunk a martfűi útról az olajgyár mellett elhaladva érzem a napraforgómagok illatát. Ekkor már tudom, hogy csak néhány perc választ el Kengyeltől. Bagiban a szélmalom már messziről integet és a halastavak mellett igazi élmény naplementekor elsuhanni.
Első kengyeli látogatásomkor Fecóm nagyszüleihez vitt az utunk! Nagymamája a tenyerébe fogta arcomat és két nagy cuppanós puszival köszöntött, majd a hátsó hideg szobába vezetett, ahol mennyei sütemények sorakoztak. Fecóm nagymamája valódi mestere volt a sütésnek, ezt lakodalmakban is bizonyította időről időre. Arany keze volt! Jolika néni túrós kalácsa örök életre a kedvencemmé vált. A titkot leírta nekem, így majd a dédunokáinak is továbbadhatom! Ezt a receptet kincsként őrzöm. Főleg azért, mert már sajnos nem oszthat meg velem több praktikát. Az égi konyhában sütöget tovább!
Birkapörköltet, disznótoros levest, töltött káposztát Fecóm fiatalosan lendületes nagypapája mesterien készíti még ma is a maga majdnem 80 évével! Ezekkel vár bennünket haza a legtöbbször, no meg friss kengyeli kenyérrel! Korábban amikor időben hazaértünk Kengyelre, akkor imádtam biciklire pattanni és a kengyeli pékség előtt álldogálni péntekenként jófajta siroki- és tigriskenyérért, no meg csokis kuglófért. Az emberek szatyorszámra vitték éppen a kemencéből szabadult, illatos pékárukat. Hangulata volt.  Fecómmal a két piros biciklire pattanva időnként elkarikáztunk a helyi piacra is friss zöldségekért. A szolnoki és miklósi piacot alkalmanként ma is beiktatjuk. Megvan a törzshelyünk ahol lángost majszolunk vagy éppen egy finom kolbászt eszünk.
Kecske- és birkahús ezen a vidéken a legjobb. Érdemes megjegyezni! :-)

Így "főzzük az életünket" ennyi helyen különféle fazekakban!