Buck, Buck, Moose

Ha szereti az ember a vadételeket, akkor egy idő után elkezd nyomozni más országok, kontinensek vadgasztronómiája után. Így történt ez velem is. Hank Shaw amerikai blogger, vadász és lelkes gasztrorajongó könyvére, a Buck, Buck, Moose-ra így találtam rá. 
Az író korábban éttermi szakácsként és újságíróként dolgozott. 
Hank Shaw két sikeres vadételes szakácskönyv szerzője: Hunt, Gather Cook, és Duck, Duck, Goose - ezek mindegyike elnyerte a kritikusok elismerő véleményét. Shaw a vadon élő élelmiszerekkel foglalkozó blogot is ír: Hunter Angler Gardener Cook néven, amely elnyerte mind a James Beard díjat, mind a Kulináris Szakértők Nemzetközi Szövetsége díjat a legjobb gasztro weboldalért. Munkája az ételek és borok, az ökológiai kertészet, a Field & Stream, a Garden & Gun, a Petersen's Hunting, a szabadtéri élet és a naplemente folyóiratában jelent meg. Sacramento közelében, Kaliforniában él.

A szarvasok és a szarvasfélék családjába tartozó állatok feldolgozását ismerhetjük meg a könyvből. Részletes, jól átlátható fotókkal illusztrálják a bontást. Megtanulhatunk alaplevet készíteni több fajta módon akár. Alapos információt szerezhetünk a tárolásról, szárításról és még a sütési időkről is.

A könyv több, mint 100 receptet tartalmaz a Föld összes kontinenséről. Még magyar vonatkozás is található benne.
A szarvast a fülétől a farkáig, tehát minden porcikáját felhasználja a szerző a receptjeihez. 
Grillezéshez is remek recepteket kaphatunk legyen egy egyszerű szarvasburgerről vagy éppen steakről szó.

A receptek roppant izgalmasak. Bemutatja a szerző, hogy szinte bármi elkészíthető szarvashúsból legyen szó ázsiai ételről, olasz kajáról, magyar gulyásról vagy éppen hamburgerről. 
A receptek alaposak, jól átláthatóak és könnyen értelmezhetőek. 
Az Amazon weboldalon keresztül megvásárolhatjátok ezt a keménytáblás, 304 minőségi oldalból álló könyvet 24,99 $-ért. Én 1 hónapon belül átvehettem a könyvet, teljesen ép, sérülésmentes állapotban. 
Érdekes kalandozás a szarvashús iránt rajongóknak ez a világ körüli recepteskönyv!

REÖK Kézműves Cukrászda - Szeged

Nagyon örültem a hírnek, amikor megtudtam, hogy Szó Gellért kétszeres ország tortája győztes cukrász irányítása alatt megnyílik a Reök Kézműves Cukrászda Szegeden. A Szó testvérek több cukrászdáját is kipróbáltuk már és a minőség töretlenül jó. Mindenhol szinte azonos a kínálat, így a Szó Gellért által készített 2016-os év ország tortáját az Őrség Zöld Aranyát is eredetiben kóstolhatjuk meg! 

Sütemények tekintetében a friss, modern francia vonalat képviselik.
A fiatal cukrászmester munkássága az igazi garancia a kifinomult minőségi desszertekre. Bevallom én már többször jártam itt a megnyitó óta és soha sem csalódtam. 



Nagyon kellett már Szegednek egy ilyen impozáns beülős közösségi tér. Ha szeretnénk kávézhatunk, ha úgy tartja kedvünk a teraszon ücsöröghetünk, beugorhatunk néhány pogácsáért, de látványos desszerteket is fogyaszthatunk helyben vagy éppen kérhetjük elvitelre is. 

Már maga a helyszínválasztás is tökéletes volt. Az egyik kedvenc épületem az 1907-ben szecessziós stílusban épült Reök-palota. Páratlan szépségét folyamatosan karbantartják és méltó éke a városnak. 
Remek szakmai hátteret találtak a cukrászdának, az épület is csillagos ötös, már csak a belső kialakítást kellett ehhez méltóra megálmodni.  Ehhez Varró Zoltánt kérték fel, aki az Európai top designerek táborát erősíti, számtalan egyedi szálloda, étterem, kávézó kreatív kivitelezője!

Az árak vidéki városhoz mérten még a megfizethető kategóriába tartoznak. 550 Forinttól kaphatunk már desszerteket, 300 Ft egy darab macaron, 350 Ft egy díjnyertes croissant. Mennyei és óriási kelyheket kaphatunk 1550 Forinttól. Mindenki megtalálja a saját pénztárcájához mérten a finomságokat. A felszolgálók mindig roppant figyelmesek és kedvesek. Senkit se feszélyezzen a bámulatos enteriőr. Mindenki megtalálja a maga kedvenc finomságát és zugát itt. 

ELÉRHETŐSÉG:
Cím: 6720 Szeged, Magyar Ede tér 2. 
Web:http://reokcukraszda.hu/
Nyitva: 
H-CS 8-21 h
P-SZ 8-22 h
V 8-21 h
Facebook: https://www.facebook.com/reokcukraszda/

vagy

             

  Nyomtasd ki a bejegyzést!

Magyar Konyha múltidézés

Így karácsony előtt előkerülnek a régi újságok és ilyenkor átlapozgatom őket egy-egy új ötletért. Vannak igazán régi darabok is. Sőt a példa jól mutatja, hogy már a Nagymamám is az én kedvenc magazinomat a Magyar Konyhát vásárolta. Úgy látszik ez már tradíció. Most egy rövid időutazásra kalauzollak el benneteket. Egészen pontosan 1993-ba, amikor még csak 88 Forintot kóstált ez az újság.

Persze mai szemmel már sok-sok mindent elavultnak tarthatunk benne, de érdekes kalandozást rejt egy-egy ilyen magazin, sőt még remek ötletekkel is gyarapodhatunk, hisz akkoriban nem voltak az emberek ennyire elkényeztetve az alapanyagok terén. 

A főzési fortélyok rovatban számtalan remek tippre találhat az ember. Kattintsatok a képekre és nagyobb méretben el is tudjátok olvasni akár a dupla pizza, akár a halszaporítás ötletét. 
Nekem például a rántott pontyfalatkák ötlete nagyon tetszik.

Az akkori háziasszonyok használható menü és terítésötletekkel is gyarapodhattak. Manapság a Magyar Konyha magazin már másról szól.
Inkább gasztrotörténelemmel, interjúkkal, aktuális trendekkel, néhány jó és több különlegesebb recepttel rendelkezik tapasztalt séfek, cukrászok tálalásában. Nagyon szeretem a mostani változatot is.

 

Ezért jó egy kicsit a régi anyagok között böngészni. Én például az idén biztosan elkészítem ezeket a csokoládés tallérokat! Próbáljátok ki ti is és küldjétek el nyugodtan a végeredményről a fotót!
 

Remek kis összefoglalót kaphattak a gasztronómiáért rajongók az éppen aktuális eszköztrendekből.  Időnként én is örömmel látnék ilyesmit egy-egy magazinban. Habár manapság az internetről azonnal tájékozódhatunk és külföldi termékeket is könnyen elérhetünk, azért egy-egy újdonságról remek lenne idő előtt értesülni.

Természetesen ezekben az időkben sem feledkeztek meg a szellemi táplálékról az újság szerkesztői. A konyha kalandoráról, vagyis Alexandr Dumasról is olvashatunk ebben a lapszámban vagy éppen Horváth Rozi néven vált ismert márkáról. 
Remélem tetszett ez a kis időutazás és azért néhány kiváló tippel is gyarapodtatok ma.

Kellemes ünnepi készülődést kívánok mindenkinek!

Sajtos-tejszínes halfilé

Kicsit a gyors vacsorák jegyében, kicsit pedig már az ünnepi ételekre hangolódva született ez az étel. Nem kell hozzá túl sok minden. Alaszkai tőkehalfilével készítettem ezt az ételt, de bármilyen halfiléből kiváló fogás lesz belőle. 
A magyarok általában karácsonykor fogyasztják a legtöbb halat. Egy korábbi bejegyzésemben összefoglaltam a legismertebb példányokat. Az írásom végén hasznos tanácsokat is adok a vásárláshoz! Érdemes átböngészni! 

Elkészítési idő: kb. 40 perc
Hozzávalók 2 személyre:

50 dkg alaszkai tőkehalfilé
15 dkg edami sajt
3 gerezd fokhagyma
2 dl tejszín
2 db közepes újhagyma (plusz a díszítéshez, ha szeretnétek frisset)
1 kk. őrölt citrombors
só

➽ Nem olvasztjuk ki a tőkehalfiléket, hanem fagyosan szépen egymás mellé sorakoztatjuk egy tepsiben azokat. Megszórjuk citromborssal (megfelelő az őrölt fekete bors és a reszelt citromhéj kombinációja is), majd enyhén sóval a szeleteket. 

➽ Következő lépésben zúzott fokhagymát kenünk a szeletek tetejére és megszórjuk felkarikázott újhagymával a halat úgy, hogy mindegyik húsra jusson belőle. 

➽ 2 dl tejszínt öntünk a halszeletek alá. Ez nem fogja ellepni az ételt, csak éppen a filék alatt lesz egy kevés belőle. 

➽ Zárásként jöhet a sajt. Nagy lyukú reszelővel az összes szeletre sajtot reszelünk. Aki nagyon szereti a sajtot variálhatja füstölt sajttal vagy éppen mozzarellával ezt az ételt. 

➽ 180 fokon vagy kb. sütő 4-es fokozatán kb. 30-35 percig sütjük lefedés nélkül a filéket. Párolt zöldséggel, salátával vagy krumplipürével még melegen tálaljuk.   

vagy

             

  Nyomtasd ki a bejegyzést!

Kemence születik - Fűtsünk be!

Le kell szögeznem, hogy minden egyes kemence más és más. Máshogyan kell felfűteni, máshogyan tartja a hőt és más dolgokra kell figyelni. 

Én most a sajátunkat mutatom be Nektek!

A kemence fűtésének hossza és módja függ a kemence belső paramétereitől. Egy kicsi tűzterű kemencét kevés fával rövid idő alatt fel lehet fűteni, de mondjuk egy monstrum több ládányi fát igényel. 

A nagy bölcsesség, hogy körülbelül addig fűtsd a kemencét, ameddig sütni szeretnél benne. Tehát ha tudom, hogy egy egész malacot sütnék, akkor minimum 3 órán keresztül kell folyamatosan raknom a fát a tűzre. 

Kezdjük az elején, az első tűzgyújtásnál. Nálunk ez október 21-én történt meg először. Egy kis adag gyújtósnak vágott vékony fával és papírral raktunk tüzet a kemence közepébe. Körülbelül fél órán át tápláltuk az apró tüzet vékony gallyakkal. Nem növeltük túlságosan nagyra a tűz méretét, hisz először látott az építmény lángokat. Óvatosan kell indítani, nehogy megrepedjen a nagy hő hatására a kemence.  

Miután biztosak vagyunk benne, hogy kiszáradt a kemence, akkor jöhetnek a vastagabb hasábok.

Tűzgyújtás csak száraz fával történjen, mert ennek a legjobb a fűtőértéke. Könnyebben ég, kevesebb a füst és a korom.

Nagymamáink száraz csutkaszárral is fűtöttek. Ha ez van kéznél, akkor ezzel is történhet a melengetés. Vagy ott a száraz szőlővessző, gallyal is kévébe kötve.

A fa fajtáját tekintve bármi lehet. Jó tudom sokan az akácra esküsznek, de én meg úgy vagyok vele, hogy ami akad a ház körül. 

Viszont levelet, gazt, szemetet nem ajánlatos elégetni a kemencében. Átveheti az étel is. 

 

 

 

Begyújtáshoz valamilyen sima, száraz papírt használjunk. Lehet újság vagy éppen festékmentes csomagolóanyag is. A reklámújság nehezen ég nagyon füstöl a sok festékanyag miatt. A napilapok többsége tökéletes. 

Én használok gyújtós kockát is, ha könnyebben és gyorsabban szeretném a lángokat fellobbantani, de sokan nem javasolják a bennük található vegyi anyagok miatt. De vannak teljesen "öko" begyújtókockák is! 

A kezdő tüzet kb. a kemence közepében indítom, majd később a hosszabb, vékonyabb ágakkal "viszem tovább a belső és külső helyekre. Csendesen lassan próbálom felfűteni minden alkalommal a kemencét. Inkább tartson tovább, minthogy szétrepesszem egy-két duhaj megrakással. Egyébként is a drótháló és a  csemperagasztós vakolós keverék kiválóan vizsgázott.

Majd amikor már szépen életre kelnek a lángok, akkor vastagabb fadarabokat, göcsörtös hasítani való fát is teszek a tűzre. Ezek tovább fognak égni.  

 

Minden esetben törekedjünk arra, hogy a kemence alján mindenhová jusson a parázsból. Időközben ezt a vonóval vagy ennek hiányában egy hosszú nyelű kaparóval érdemes eligazgatni. 

Nagyon fontos, hogy soha ne tegyünk be úgy ételt a sütőtérbe, hogy egyetlen fadarab is lángol (egy picit se). Füstös ízű és szagú lehet a végeredmény. 

Sokan kihúzzák a forró parazsat a kemencéből a sütés előtt. Én nem teszem, csak a kemence oldalaihoz tolom föl a parazsat.  Így egy égési sérülés forrását kiküszöbölöm, továbbá lassabban hűl ki a kemence. Amíg ég a fa, addig  a kemence ajtaját folyamatosan nyitva hagyom, majd amikor az utolsó láng is elalszik és csak a parázs izzik, akkor teszem be az ételeket és a tevőt. 

 

Ha tudom, hogy egy komplett menüt szeretnék elkészíteni, akkor 2-3 órát fűtök (ez kb.. Ekkor a kemence falai 300-400 °C között van, az alja helyenként 400-500 °C fölé is felmegy.

Három zónára osztom a sütőteret és ennek tudatában teszem be az ételeket. Az első harmad az ajtó környékén a "leghidegebb" 170-200 °C. Itt főnek a lassan készülő levesek vagy a kényesebb sütemények. 

A középső rész kb. 200 °C-os. Ide megy a töltött káposzta és a húsok. A hátsó harmad pedig 250-280 °C. Ide a masszívabb húsok mennek alaposan befedve, ha nem akarja az ember, hogy megégjen. 

Ha túl forróra fűtöttem föl a kemencét, akkor hagyom hűlni. Én kb. ezeknél a hőfokoknál teszem be az ételeket sülni-főni. 

 

Hogyan állapítom meg a hőmérsékletet? 

Digitális infra hőmérővel. Széles árkategóriában mozognak ezek. Érdemes egy maximum 500 °C fokig mérő darabot választani. Kb. 15-20 000 Ft között mozog. De remek akciókra lehet bukkanni időközönként egy Aldi vagy Lidl kínálatában. 

Ha túl forró, akkor hagyom hűlni a kemence alját, mivel szenes, égett ételt kevesen szeretnek fogyasztani! 

Fontos hangsúlyoznom, hogy ez a saját kemencénkre vonatkozik. Mindenkinek más alapanyagból, más technikával, más formában készül az építménye. Meg kell ismerni, ki kell tapasztalni és össze kell szokni! Nincs mese, ez türelem! 

Következő alkalommal összefoglalom, hogy milyen kemencés eszközöket  és edényeket használunk! 

Tartsatok velem! 

 

vagy

             

  Nyomtasd ki a bejegyzést!