A megfőzött nyugalom


 Éjjel 1 óra, koromsötét odakint, csak a tetőtéri kis lakás konyhájából szűrődik ki fény és egy pompomba tűzött hajú, mosolygós dundi lány játsza a legszebb konyhai szinfóniát az edények hadseregén az illatok taktusaival fűszerezi azt! 
Ez a lány én vagyok. Kívülről nézve idillikus és egyben megnyugtató látvány! Éppen egy ellazult periódusomban, szalmaként nagyon-nagyon boldogan. Utoljára egy párizsi apartman ablakából néztem a szemközti ház tetőterében egy éjjel főzőcskéző párt és elhatároztam, hogy lefotózom őket. Olyan igazi paparazzi módon. A kép kicsit setesután, de megszületett és ahányszor ránézek az a néhány boldog lopott óra jut eszembe. 

A mindennapokban én is ott vagyok, mint mindenki más a pörgős, megállíthatatlan mókuskerékben. Van egy hivatalos munkám, tipikus irodai állás. 5-kor leteszem a lantot és lemerült aksival készülök a második, sikereket örömöket adó felvonásra. Először is technikamentes környezetet teremtek! Bevetem a digitális detoxot egy órácskára, majd hozzálátok ahhoz, amely igazán feltölt!
 Életem legnehezebb periódusából két dolog biztosan ki tudott mozdítani eddigi : az egyik egy nagy kád forró, habos, illatos víz (szigorúan zsebnő korom óta) és a konyha nyugalmat árasztó melege, boldog sikerek oltára. Ezekhez az emlékkristályokhoz nyúlok vissza időről időre. Ezekből töltődöm!

29 éves vagyok. Még előttem az élet! A főváros békés zugában élek, van egy szuperszónikus férjem, akit limitálva látok, de annál jobban szeretek és ott van az én Alföldre visszahúzó, sikerekre és boldog emberekre vágyó szívem. Managelem az életünket, valóra váltom vágyaimat, szervezem a horgásztúrát, hadakozom a hivatalokkal, átütemezem az éppen soron következő koronglövészetemet, tervezem az utánpótlás hadát és a gólya megérkezésére várva szakadatlanul főzök. Mert evés közben ereszt le az ember, beszéli meg a nap dolgait, és egy mosolygós pirosra sült szaftos hús mellett kapcsol ki úgy igazán. Világ életemben így volt. Ettünk és beszélgettünk  a családdal iskola, munka után, ünnep alatt, hazatéréskor és elbúcsúzáskor, vasárnapi ebédkor és a kék ég alatti grillezéskor.
Igazi feltöltődést csak az ütött-kopott apró konyhám és az általam felépített virtuális kuktavilág ad itt a fővárosi dzsungelben. Így tudok igazi Boldog Kukta maradni/lenni. Vicces, de teljesen átalakulok 5 után. Én támogatok emberek, taposom az új projektek útját, könyörgök a weblaposnak, összeállítom egy új termék bevezetésének szisztematikáját és új recepteken törpölök. Akár mennyire is munkának tűnnek a fent leírtak, nekem ez az egyik igazi kikapcsolódás. 

Aztán mindig van egy éles váltás havonta többször is akár. Irány a házunk, a béke, ahol 6 óra alatt olyan szépre pihenem magam, hogy itt heteket aludhatnék. Az igazi kikapcsolódás itt amikor az ódon Árpád kori templom falára kiülők, nézem az aranyló búzamezőt, a rikító sárga repcét vagy a mosolygó napraforgót és néhányat kattintok az általam oly nagyon szeretett falucska utcáin a fotómasinámmal. Totális ellazulás állapotába kerülök ekkor. Majd a jól felszerelt konyhám felé veszem az irányt és feltöltődve alkotok. Még úgy is ha a hiperszuper sütőm mulatságosan téglavárra építve várja az én finomságaimat és a félkész konyhában még a glettelés és a festés hiányzik. Ilyen a kétlaki élet szépsége. Egyik helyen patent minden, a másikon meg félkész.
 Főzés után pedig jön a végső levezetés egy nagy fürdő formájában! Olvasok, kellemes jazzt hallgatok és kiürítem a fejem minden gondtól ilyenkor. A víz csodákat művel, mindent elmos. A fürdő után leülök a géphez és egy listát rittyentek az eddig káosznak tűnő életem rengetegéből és ismét a konyha felé visz az utam. Porvence-i csirkecombok kerülnek a sütőbe mellé pedig barna és zöld zöldségek szerelméből köret készül mellé. Finomhangolásként kakukkfű mindkét ételbe kerül, egy híd, egy összekötő elem a két fogás között. Helyére kerül minden. 
A dundi mosolygós lány befejezi a szinfóniát és nyugovóra tér úgy 4 óra tájt, amikor már lassan a hajnalhasadást várja a mindennapi ember. Ő akkor hajtja bohókás kockás párnájára fejét és feltöltődve néz szembe egy új nappal a kiadós alvás után. 
Ha pszihológus lennék, akkor biztosan receptre írnám fel a fakanlat!



Népszerű bejegyzések