Kemence születik 5. - Zárjuk sorainkat

A befejezés résznél tartunk. Most már csak a külső vakolás, fugázás van hátra,vagyis a szépészet. De a használhatósághoz még az ajtó hiányzott. A belső ajtó vagyis hivatalos kemencés nevén a tevő szintén saját készítés. Egy keretet hegesztettek, melyben 2 lemezlap közé kőzetgyapot került. Apa és Fecóm közösen, saját kezükkel és néhány hasznos eszközzel készítették. Egy kis flexelés és hegesztés után még kapott két fogót is az ajtó. Ennek a mérete pont az én kezemre és kényelmes megfogásra készült, tehát teljesen egyedi. 

 

 

Végül a szépészeti rész már az enyém volt. 2 rétegben hőálló fekete festékkel fújtam le az egészet. Nagyon strapabíró ez a kombináció. Utólag frissítem a posztot. 2 év távlatából és számtalan sütés után a festés még mindig kiváló. Tehát merem ajánlani a Hammerite High Heat festékét.

 

 

 

 A külső ajtót idő hiányában nem mi készítettük, hanem a nővérem barátnőjének a férje, aki egy remek szakember. Mi már kitaláltuk a méretet, a pontos lapokat is kivágtuk, sőt még a fém díszeket is megvásároltuk a Bauhausban. Az ajtóra pedig porcelán gombot szintén a barkácsáruházban vásároltunk. Igazából minden megvolt a lapos vastól a lemezekig, csak időnk nem volt elkészíteni. Így született a szépséges külső ajtónk, melyet szintén hőálló fekete festékkel fújtam le. 

A következő fotón a kemence ajtaja még darabokban látható. Egy ilyen fémlemezzel indult minden. Ezt még kivágták a fiúk. 

 

 

 

 Itt pedig a festés előtti kész munka egy nagyon ügyes mesternek hála. Gyorsan és pontosan ugyanúgy készült el a külső ajtó, ahogyan mi szerettük volna. Apa az egész tavaszi és nyári szabadidejét velünk töltötte, így már az őszi munkák során igazán nem kötöttük le ilyen aprólékos munkával.

 

 

A munka oroszlán részét áprilisban és augusztusban zongoráztuk le. Ezt követte a türelmes száradási idő. Valaki apránként begyújt a kemencébe, valaki hagyja békésen kiszáradni. Mivel nekünk időnk, mint a tenger így hagytuk száradni a maga üteme szerint. 

 

 

 

Október 22-én pedig megtörtént az első begyújtás és sütés! De erről egy másik fejezetben fogok beszélni! Örülök, hogy megoszthattam veletek a kemencénk születését. Egy nem mindennapi mérföldköve az életünknek! Nem mondom, hogy egyszerű és bizonyos tapasztalatot is megkövetel, de megéri minden pillanatát és az utána következő gasztroélményeket! 

Egy fejezet most lezárult. De egy igazán új és izgalmas veszi a kezdetét.

Tartsatok velem a kemencés gasztrokalandokban is!