2015. május 18., hétfő

Varázskemence - Beszámoló egy különleges napról!

Boros István gyönyörű munkája

A hét elején megosztottam Veletek, hogy hétvégén egy igen egyedi jótékonysági akción veszek részt a Kemencemánia (http://www.kemencemania.hu/) szervezésében!

A Gyengénlátók Iskolája csemetéivel és tanáraival alkottunk egy csapatot. Sajnos őket még személyesen nem ismertem a rendezvény előtt, de azért egy kis meglepetéssel készültem nekik még péntek este. Egy kis labdabukta és némi szörp került a kosaramba. Plusz bespájzoltam eszközökkel. Szombat reggel már tűkön ültem, alig tudtam aludni. Hajnalok hajnalán már fent kukorékoltam! Betuszkoltuk az autóba az előző este összepakolt dolgokat és elindultunk Fecómmal. Természetesen nő vagyok, így túlspájzoltam egy kicsit magam és az eszközök felét a kocsiban hagytam.
Vidám kis csapatunk junior szekciója :-)

A helyszínen Sass Erával és Erdős Tündivel, mint bloggertársakkal találkoztunk és a viszontlátás öröme után megkerestem csapatomat! De mielőtt belevágnék a nap eseményeibe meg kell köszönnöm a lányoknak, hogy elhívtak erre a rendezvényre! Nyugodt, békés, vidám napot kaptam tőlük és sok-sok kedves ember ismeretségét! 

Kakuk Szabolcs főszervező segítségével megtaláltam a Gyengénlátók Iskolájának csapatát. Én mint segítő támogattam őket Boldog Kuktaként! Bemutatkoztunk egymásnak és nekiláttunk a kipakoláshoz és az előkészületekhez! Először egy kis dekoráció következett, majd az alapanyagok kiválasztása a nagy közös csomagból. Itt meg kell jegyeznem, hogy a támogatók igencsak kitettek magukért. Számtalan jó minőségű alapanyagból válogathattunk! Igazi kis speciális Bocuse d'Or érzése volt az embernek. Hisz az alapanyagok közösek, a technikai feltételek szintén azonosak és ebből kell mindenkinek a legjobbat kihozni egy csapatban!
Kenyérlángos, zsíros kenyér gazdagon a gyerkőcök ötletei alapján, kenyérlángos tésztájából készült csiga és igazi kovászos kenyér került a mi asztalunkra. 


Hihetetlenül ügyesek voltak a gyerekek! Aprítottak, zöldséget tisztítottak, sajtot reszeltek! Az utóbbira rögtön hárman is jelentkeztek! Hozzáteszem a fiúk is roppant háziasak voltak! A fiatal kukták kivették a részüket a munkából teljesen önszántukból, örömmel és lelkesedéssel! Jó volt rájuk nézni. 

Tasi Katika - a csapat lelke és az iskola élelmezés vezetője- egy kis kovásszal készült a versenyre. A kovász számomra az otthoni kenyér lelkét adja. Dagasztottunk, kelesztettünk, formáztunk... Folyt a munka. A kemencéket a szervezők begyújtották, majd felfűtöttük azokat a megfelelő hőfokra és indulhatott is a sütögetés. 

A kicsik és nagyok számtalan programon részt vehettek a nap folyamán. Egy kis KRESZ a rendőrség segítői által, koncert a Palacsinta zenekartól, különböző játékok nyereményekkel, arcfestés és lufihajtogatás, kézműves mini vásár, Boros István szakács zöldségfaragásai, egy kis humor...
A sütögetés mellet jutott idő tartalmas beszélgetésekre is. A csapatomban lévő pedagógusokat is kicsit megismerhettem, jöttek érdeklődők, kóstolóra vágyók, szervezők, riporterek... Nagy nyüzsgés övezte a rendezvényt. 

A nap fő momentuma a kenyér elkészítése volt. Katika nálunk roppant kreatív volt! Egy csodát művelt a kenyérrel. Dagasztotta, formázta, dekorálta élete első kenyerét, mely a III. helyezést szerezte csapatunknak! Belesütötte szívét-lelkét! Minden elismerésem!

Az elkészült finomságokat bárki megkóstolhatta. Jó néhányan visszajöttek egy kis repetáért hozzánk és a becsületkasszába dobtak pénzt a munkánk gyümölcséért a gyerekek javára! Kellemesen elfáradva, számtalan élménnyel gazdagabban zárhattuk ezt a napot! Az alábbi képeken egy kis ízelítőt kaphattok az általunk készített ételekből.



Most egy kicsit másról mesélek nektek! Nem gasztronómiáról, hanem a lelki szenzoraim által tapasztaltakról. Tudjátok mi volt olyan pozitív értelemben furcsa az egész napban? Nem volt gyűlölködés, szájhúzás, hiszti, nyűgösség, negatív momentum. Színtiszta öröm, készségesség, kacagás, baráti gesztusok jellemezték a napot. Ez szellemileg hihetetlenül fel tudja tölteni az embert. Ha valamelyik csapatnál nem volt só, adott a másik, ha még egy kis tejföl kellett, megosztották egymással a sütögetők... Lehet, hogy a társadalmi normák szerint a jelenlévő gyerekek-felnőttek valamilyen készségben hiányt szenvednek és fogyatékossággal élnek, pedig szerintem pont ezzel a "hiányossággal" mindannyiunknál jóval többek lettek! A csapatom lurkóitól igazán lehetett tanulni. Hogy mit? Elfogadást, türelmet, örömöt, kitartást. Hálás vagyok azért, hogy megismerhettem őket! Még egy apró gesztus zárásként! A győztes csapat vezetője eredményhirdetés után végigjárta az összes csoportot és megköszönte, hogy együtt tölthettük a napot! Megdöbbentően jó érzés volt!


Kemencemániáról röviden http://www.kemencemania.hu/
A főszervezők a Kemencemánia lelkei, apa és fia Kakuk Gábor és Kakuk Szabolcs voltak. Ők biztosították a 8 mobil kemencét a szervezés mellett és ők láttak el bennünket hasznos tanácsokkal. Nekem kezdő kemencében sütögetőnek is egyszerű volt elsajátítani az eszköz használatát! Kívülről bevakolt mutatós darabok különböző árfekvésben kaphatóak, érdemes körülnézni weboldalon. Aprócska kerttel rendelkezőknek sem kell lemondani így a kemencében való sütögetés élményéről!
A kiállított varázskemencéket meg lehetett vásárolni a rendezvényen. Jótékony célt szolgáltak! A vételárukból 10 százalékot felajánlottak a szervezők a Vakok Iskolája alapítványnak. Igazán nemes gesztus. 

 Köszönöm ezt a csodás napot a csapat apraja nagyjának! Nagyon jól éreztem magam! A Varázskemence jótékonysági nap szervezőinek (http://www.kemencemania.hu/) és közreműködőinek, Kakuk Szabolcsnak és a támogatóknak is igazán nagy köszönet jár! Jövőre ismét "életre kel a varázskemence"! Májusban remélem ismét találkozunk!

A rendezvényről több mint 100 fotót találtok a Facebook oldalamon:  https://www.facebook.com/media/set/?set=a.837053026389462.1073741852.493254827435952&type=3