Burano - szombati piac egy olasz szigeten

 Egy mesés világba csöppen az ember, amikor betoppan Burano szigetére. A hömpölygő tengeren már messziről szemet szúr ez az aprócska színes földecske. Úgy tartják, hogy a halászfeleségek festették ilyen színpompásra a házikókat, hogy a tengerről visszaérkező férjeik hamarabb hazataláljanak a szélsőséges időjárásban is.

Akármennyire furcsa, nem mázolhatják számukra kedves színre a házakat a tulajdonosok, mivel papíron, a hivatalban rögzítették és kérvények sora mire megváltoztathatják az eredeti külsőt.

Egy igazi színterápiával felér ha csak a csatornákkal övezett utcácskákban bolyongunk. Köztudottan vallásos nép az olasz, ezért mindenhol mesés Madonnát ábrázoló szobrokra, apró festményekre lehet bukkanni.

Egy számomra igen kedves kis üzletre bukkantam séta közben. Számtalan hagyományos édességre lehet bukkanni és némi csörgő apróért már különleges helyi csemegéket kóstolhatunk. Semmi csillogás, egy hagyományos, tiszta kis üzlet és egy kedves idős férfi fogadja a vásárlókat.

A 0,21 km² összterületű szigetcsoport, ahol mindent ami egy háztartáshoz kell megvásárolhatnak a helybeliek. A hentesnél mesés húsokat mértek. Az utcára néző kirakatból láthatta mindenki a friss portékát. Az ár a mi fizetésünkhöz képest nem éppen olcsó, mivel 1 kg hús 3000 és 9000 Ft között mozog. De érthető is, hogy ilyen drága. A legtöbben halakkal és a tengerben élő herkentyűkkel táplálkoznak. Ez itt hatványozottan érvényes.

Állandó kisbolt üzemel friss és gyönyörű zöldségekkel. Magyar árakhoz mérten nem volt olyan vészes. Nézzük a legalapvetőbb dolgot, a paradicsomot. Csábítóan piros golyóbisok kilójáért 510 Ft-ot kértek ezen a szigeten. Itt, ahol nincs szinte egy talpalatnyi termőterület sem és szállítási költség mindenképpen terheli az árut. Nálunk pedig ennyiért vagy még drágábban a bevásárlóközpontok polcairól csak silány, színtelen és ízetlen zöldséget kapunk. Mint egy mesés tavaszi zöldségest látnánk. A treviso salátát mindenképpen ajánlom kipróbálásra. Mennyei és roppant mutatós a tányéron. Nem titok! Én is hoztam belőle. 2,5 EUR volt a kilónkénti ára.

És végre elérkezünk a piacra. Nem bánnám, ha minden alkalommal ilyen kép fogadnak, amikor éppen bevásárolni indulok. Színkavalkád, víz és hajók. Csak éppen egy kerülőt kell tenni a következő hídig, ha át szeretnék jutni a másik oldalra. A Campo Pescherián találjátok a zsebkendőnyi piacot. Reggel korán érdemes kimenni. Februárban is mesés színkavalkád vár mindenkit. 

Ismét jelzem, hogy az év második hónapjában vagyunk. A helybeli néni pedig egy vastag kabátban, harisnyában és papucsban válogat a portékákból. 

A mediterrán népek nemhiába olyan egészségesek. Friss gyümölcs, zöldség,hal minden mennyiségben... Ennél több nem is kell. Örömmel vezetnék háztartást ilyen környezetben. 

Ha már Olaszország és ételek, akkor nézzétek meg ezt a könyvajánlót. Eredeti ízek, helyi alapanyagok, némi történelem és útiterv. A két falánk olasz éltes, ámde lélekben annál fiatalabb séfjei mennyei ízeket varázsolnak az asztalra. Segítségükkel pedig mi magunk is megtehetjük ezt. Akár utazás előtt egy kis ráhangolódásként ajánlok figyelmetekbe egy varázslatos olasz lakomát! Ha körülnéztünk és akár vásároltunk továbbállhatunk.

Ha megéheznénk a nagy séta és nézelődés közben, továbbá a ferde toronyban a harang is delet üt, akkor érdemes felkeresni egy autentikus ízekkel megörvendeztető trattoriát. Ellenállhatatlan kis asztalt rejtett az egyik kis beugró a csatornával szemben. Kell ennél több?