Egy nap a Le Cordon Bleu főzőiskolában - 3. rész A főzés!
Egy csipet párizsi hangulat a konyhában |
Miután a csészényi fekete és egy kis kötetlen terefere feldobta napunkat elindultunk szatyrokkal megpakolva a méltán híres Le Cordon Bleu iskola felé, hogy bevegyük tantermünket, elfogyasszuk a friss, élettel és ízekkel teli ebédünket, majd részesei lehessünk a délután folyamán egy tartalmas gasztrokurzusnak.
A fenti képen a tanterem látható, ahol a mi kis "oktatásunk" a kezdetét vette. Előttünk még itt vizsgáztak a diákok. Ezen a napon zárták a kurzus. Ezekben a speciális tantermekben mindenki beül a saját padjába, figyel, jegyzetel, kóstol, ízlel, szagol, fotóz az óra folyamán. Tehát tömény esszenciaként szívja magába a tudást! A tanterem különlegessége, hogy a tanári pulpitus helyén egy konyhasziget áll, felette egy megdöntött tükörrel, kamerákkal. Így még az utolsó sorból is láthatja a sok-sok diák, hogy tanára éppen milyen fogásokat mutat be. Továbbá a terem több pontján monitorokat helyeztek el, melyen közelről láthatjuk a séf kezét, miközben az ételt készíti.
A pult, ahol dolgoznak. A gép mellyel a kamerákat irányítják. A monitorok egyike, ahol közelről láthatjuk az előkészítést. |
Előtte - utána kép a tonhal sashimiről. |
Frédéric séf és svéd segédje készítette el nekünk az ebédet. Friss tonhal és itthon csak gazként ismert kövér porcsin került többek között a kosárba. Ebből friss, leírhatatlanul különleges ízharmóniával rendelkező tonhal sashimi (leegyszerűsítve vékonyra szelt nyers tonhal esetünkben ötféle szósszal) készült első fogásként. Pár praktikát is kaptunk ehhez és minden hozzávalóval megismerkedtünk.
Emellett friss sárgadinnye, füge, faszénporban érlelt sajt, krémes kecskesajt, bagett, kenyér, tapenade, sonkák, sajttal töltött tekercsek, desszertként a híres Merveilleux egy kis bordóival került a tányérra. Szabadon kóstolgathatott mindenki mindenből.
Egy kis ízelítő az ebédünkből |
- Fehér spárga mousseline szósszal és kaviárral
- "Crapaudine” módon sütött fürj mustáros burokban, serpenyőben sült burgonyával, héjában főtt fokhagymával
- Bazsalikomos shortbread keksz eperrel
Mindegyik receptet megosztom Veletek az elkövetkezendő napokban fázisfotókkal együtt. Megszállottan kattintgattam a fotómasinámat az első sorból.Szándékosan nem írok most az ételek születéséről. Rabul ejtett az az elhivatottság, amivel Lesourd séf készítette az ételek. Buzdított bennünket, hogy mindet szagoljunk meg, kóstoljunk meg, mert enélkül nem születik a tökéletes étel. Így minden lábasban rotyogó/fortyogó levet megszagolhattunk. Közben pedig séfünk csak sziporkázott és a főzés mellett lételeme volt, hogy jó hangulatot is teremtsen. Mert a franciák szívvel-lélekkel főznek. Ha valaki nem kacagott, akkor rögtön bedobott valamit, akár csak egy nézést, egy kis konyhai trükköt, egy kis francia csábítósdit... De a főzésre visszatérve bármikor belekérdezhettünk a munkafolyamatba, kérhettünk tanácsokat.Ezen a téren mindig komoly és tartalmas válaszokat kaptunk, nem volt semmi komolytalanság.
Mindegyik fogásból készület egy változat művészi tálalással és egy kis kóstolóadagnyi, melyet mi ízlelhettünk meg. Folyamatosan figyelemmel kísérhettük séfünk elhivatottságát. Főleg a tálaláskor kellett volna látni a séf arcán az átélést. Azt, hogy valami olyasmit alkot, amellyel nem csak kulináris, hanem vizuális örömöt is szerzett mindenkinek. A recepteket holnaptól megtalálhatjátok a blogon. Érdemes lesz követni. Egyszerű, de mégis különleges menüsor került az asztalra.
A kurzus végén mindenkitől elbúcsúzott a séfünk. Még egy kóbor
Soha nem bántam meg, hogy belevágtam ebbe a kalandba. Sőt! Egy kicsit más szemlélettel állok a konyhaművészethez, az alapanyagokhoz, az elhivatottság kérdéséhez. Szeretnék még életem során sokszor visszatérni ebbe a nagy múltú főzőiskolába. Csemegéznék a különféle tematikus kurzusok közül. Ha megnyerem a lottó ötöst akkor biztosan eltűnök 9 hónapra Párizsba és megszerzem a Le Cordon Bleu Grand Diplome-ját :-)