2011. február 3., csütörtök

Gasztroblog vagy örömfőzés?




Az első bejegyzés...

Enni kell, főzni kell, ha még csak egy tea és egy szendvics elkészítéséig is terjed a tudományunk, akkor is a konyha területén partizánkodunk. Élvezzük a kuktálkodás örömeit és a hozzá kapcsolódó érdekességeket. Ez a blog azért jött létre, mert így hidalom át a családom és közöttem lévő pár száz kilométert. Már nem csak beszámolok a finomságaimról, hanem meg is mutatom Nekik és remélem sok más Olvasónak is!

Örömfőzés! Ez a jó szó! Élvezettel vetem bele magam a kulináris kalandozásokba, a tanulásba, az új alapanyagok megismerésébe. Körülbelül akkor kezdődött a főzés iránti rajongásom, amikor hátulgombolós kicsi lányként a babáimnak kotyvasztani kezdtem, belekontárkodtam családom nő tagjainak tevékenykedésébe,  majd imádott Nagypapámon tesztelgettem tizenévesen konyhatudásomat és így a húszas mérföldkő elején (inkább közepe felé bandukolva) már az én egyetlen mindennapi bírálómat, a Férjemet boldogítom. És mi lesz majd a 30,40,50,60... felé közeledve? Gondolom csak annyi, hogy folyamatosan fejlődök, alakulok, gömbölyödöm és 2 fő helyett majd kicsiny 6 fős családomra, több 10 fős unoka csapatra és remélem megélem a dédunokáimra is főzhetek.

Nagyon jó példák vannak előttem, akiknek a génjei mindenképpen kiirthatatlanul belémivódtak. Anyukám, Nővéreim, Nagynéném, Mamám, Dédim és a család férfi tagjait sem kell elfelejteni. Ami számomra külön boldogság, hogy hacsak rövid idegi is, de megismerhettem az én oldalbordám gasztromogul Nagymamáját! Az igazi  "túrós kalács" és "A bejgli" receptjét mindenképpen neki köszönhetem és azt is, hogy az én szerelmem nem veszik el a konyhában, sőt kreatívságáról tanúbizonyságot is tesz időről időre! 

Lesz itt szó rotyogó fazekakról, sistergő tepsikről, fortyogó bográcsról, néhány praktikáról, könyvekről, beszerzési helyekről... Szóval sok-sok mindenről! 

Mindez saját tálalásban :-)

Tartsatok velem!