2012. január 30., hétfő

Autentikus disznótoros hét I. rész


Kedves Olvasóim! 

Vacogó hideg, pálinka, sivítás, jó hangulat, perzselés, abáló...
A hét most a népszokásoké és hagyományoké lesz néha kicsit új köntösben. Decemberben három napos disznótort tartott családunk apraja-nagyja. Ez egy fantasztikus tradíció és örülök, hogy hátulgombolós korom óta a részese lehetek. Biztosan továbbvisszük a mi saját famíliánkba is ezeket a fogásokat.

Holnaptól beavatlak benneteket családunk receptjeibe, a praktikákba és sok-sok finomságot is bezsebelhettek. Mindezt "folyamatábrákkal" gazdagítva :-) Gyenge idegzetű Vendégeim kérem ne nézzék az oldalt. A disznó vágás egy teljesen természetes folyamat, csak sokan ezt elfelejtik.

Az apropó: holnap jelenik meg a Mindmegette recepttár cikke családunkról, a nagy vérengzésről, saját fotóimmal és hagyományos receptjeinkkel. Ezért vártam eddig a bejegyzésekkel. 

Akkor induljon a disznótor! 


Először a lelkes csapatot kell bemutatnom, mert ez nem egy-két ember munkája. Férjem, szüleim, tesóim,unokaöcsibocsom, sógorom. Sajnos imádott Nénikém lemaradt a képről, de vele is találkozni fogtok a beszámolók között. A képet Fecóval raktuk össze egy kicsi nosztalgiázásként a réges-régi fekete-fehér képek szellemében. 






Kimozdultam kényelmes konyhámból és decemberben a két ünnep között két disznót vágott a családunk otthon, Földeákon. Ilyenkor a család apraja-nagyja a szülői háznál sürög-forog, vidámkodik és teszi a dolgát.

Szeretném megértetni az emberekkel, hogy ez nem egy gusztustalan, viszolygásra okot adó szokás, hanem egy megőrizendő tradíció. Csak nézzük a tényeket. Nekem természetes folyamat, 25 évem alatt ebbe nőttem bele és még a mai napig tanulom minden csínját-bínját a disznótornak. Falusi turizmussal foglalatoskodók pedig kimondottan ilyen túrákat szerveznek az érdeklődőknek. Többek között én is szeretnék bekapcsolódni a falusi turizmus bűvkörébe és lehet, hogy nálunk is eltölthettek majd ilyen hagyomány őrző, gasztro hétvégéket egy meseszép kis településen.

Élünk, állatokat tartunk, feldolgozzuk és megesszük őket. Másnak csak arra van lehetősége, hogy az üzletben megvásárolja a konyhakész húst. De annak is megvan a forrása, csak lehet, hogy kevésbé humánus módszerekkel dolgozzák fel az állatot. Egy igazi gazda elveti a magot, maga termeli meg a takarmányt, vásárol malacot, nevelgeti és gondját viseli azért, hogy a családjának minőségi terméket tehessen az asztalra. 2010-ben a Vidékfejlesztési Minisztérium hivatalosan is lehetővé tett a vidéken élő gazdák/ kistermelők házi húsfeldolgozását, eladását, a többi házi termékek előállítása mellett. Felfedezték ennyi év után, hogy a külföldön működő falusi vendégasztal szisztéma nálunk is nagyon jól működhet. Ez a kis szösszenet azért fontos, mert bárki vásárolhat ma már extra minőségű, friss árut közvetlen a termelőtől, ha erre van lehetősége.


Szerencsés helyzetben vagyunk. Nálunk Apa a "hentes". Ő az én Nagypapámtól sajátította el a fogásokat és vált profivá úgy, hogy nem az iskolapadban tanulta. Így bármikor nekiláthatunk a nagy munkához. Manapság az én imádott Férjem dolgozik együtt Apával, tehát lesz ki továbbvigye a tradíciókat. Egy kis segítség még az elején: korábban már írtam egy bejegyzést a sertés részeiről, hogy a hentesnél kiigazodjon mindenki. Csak kattintsatok ide, ha egy kis sorvezetőre lenne szükségetek.
Most egy 300 kg-os példány került terítékre elsőként. Sajnos a kép a hajnali villám fotózás miatt nem a legjobb, de a méreteket láthatjátok.

Az indulás mindig vidám (a férfiaknak, a disznónak már kevésbé:-)), legtöbb esetben egy kis bátorító pálinkával indul a munka. Addig nem is fogják meg még a malac farkát sem a férfiak :-) 

Kiterelik az ólból az állatot, 2 lábára kötelet kötnek és ledöntik a lábáról:-) 

Humánus módszerrel, elektromos kábítással kerül a "mészárszékre" az állat. Nagyon praktikus kis szerszám az elsőre félelmetesen hegyes eszköz.

Mindeni összekapja hajnali erejét és feszesen tartja a kötelet, hogy ne ficánkoljon az állat. Majd leszúrják és kiengedik a friss vért. De erről már legyen szó bővebben holnap egy recepttel egybekötve.  Ígérem több ilyen extra véres jelenet nem lesz, de most ennek is megvan a miértje. Hogy lenne másként véres hurka és sült vér?



















A sok drámai jelenet után legyen egy kis jó kedvre derítő. Jókat nevetek a neten keringő vicces sztorikon. 
Ma az egyik kedvenc Dumaszínházasom, Hadházi László Showder Klubos disznó vágási anekdotájával zárom a bejegyzést.