Disznótor II. - Hagymás sült vér

Folytatódik a tegnapi történet! Bízom benne, hogy ezzel a kis sorozattal egyedülálló, részletes és képekkel tarkított beszámolóval segítséget nyújthatok minden vállalkozó szellemű érdeklődőnek. Szolgálati közlemény:-) Ma jelent meg a Mindmegette recepttár az újságárusoknál. 6 oldalon keresztül láthattok és olvashattok riportot velem, képeket a családról és nem kevés hagyományos receptet is bezsebelhettek. 

Nálunk és nagyon sok háznál tradicionális reggeli a sült vér. Most ennek a receptjét osztom meg Veletek. Lágy kenyérrel és isteni házi savanyúsággal tálaljuk. Az utóbbi is Anyukám receptje. Emlékszem az esküvőnkre Apa és Anya rengeteg vödör karfiolos - uborkás savanyúságot tett el. Majd ezt is megosztom Veletek, amikor itt lesz az ideje. Anya feladata minden alkalommal elkészíteni a reggelit. Nagy mester ebben, de a család minden nőtagja bármikor rittyent egy ilyet azt asztalra. Mindenki elsajátította már a fogásokat.

Hozzávalók 10 személyre:

kb. 5 liter friss sertés vér
víz a főzéshez
4 közepes fej vöröshagyma
5 ek. zsír
só
bors

Elég speciális eledel, nem is mindenkinek lopja be magát a szívébe. Elkészítése nagyon egyszerű. Az elkészítés generációk óta így működik nálunk.
Egy nagy leveses tálba egy marék sót hintünk, mielőtt leszúrják a disznót. Erre öntjük rá a friss vért. Az alvadás segíti elő, olyan formában, hogy az alvadási folyamatot lassítja le (nem kell kevergetés így). Ez a művelet azon házaknál lett szokás, ahol nincs idő azonnal a vér feldolgozásával foglalkozni, esetleg több disznót vágtak egyszerre és majd a reggeli előtt fél órával a család egyik hölgy tagja foglalkozik tovább vele. Valamint az ízesítő funkcióját se felejtsük el a sónak. Mivel a vér már a kisütés után csak nehezebben veszi fel a sót, sokkal ízletesebbé válik, ha a vér felvételénél még a folyékony állapotában kerül bele. Egy disznóvágás minden háznál lehet más és más, így a vér feldolgozása is ahány ház, annyi szokás alapon működik.

1. A folyékony vért hagyjuk megalvadni/kihűlni, annyira, hogy vágható egyen. Amikor ez megvan, akkor egy nagy edényben vizet forralunk.

2. Körcikkekre vágjuk a vért és a takarékra vett, nem lobogó meleg vízbe belehelyezzük.

3.Addig főzzük, míg szép barnák nem lesznek a "rögök".
Akkor tökéletes, ha egy nagyobb darabot kettévágunk és a közepe is már jól átfőtt vagyis barna. 

4. Leszűrjük a megfőtt darabokat és felvágjuk kisebbekre.
A főzőedény alján található morzsákat ne adjuk hozzá a nagyobbakhoz. A morzsák már nem olyan finomak. 

5. Egy másik edényben az 5 evőkanál zsírt felolvasztjuk és a megpucolt és nem túl apróra felkockázott vöröshagymát üvegesre dinsztelem benne. A lényeg, hogy bő zsír maradjon a dinsztelés után is.
Végül a vöröshagymához hozzáadjuk a feldarabolt főtt vért és ízlés szerint borsozom, sózom. Sót ilyenkor már nem nagyon igényel igazából, de mindenki a saját ízlése szerint bolondíthatja. Jól összeforgatom az egészet egy fakanál segítségével és lágy kenyérrel, zamatos házi pálinkával és házi savanyúsággal tálaljuk, mint a képen.
Elkészítési idő: kb. 1 óra

Nézzétek meg mindezt az én fotóimmal Anya közreműködésével:

Közben a feldolgozás odakint folytatódik, nem áll meg az élet.

Indul a wellness szolgáltatás. Pancsi, szoli, masszírozás...:-) Vízzel meglocsolják az állatot, hogy könnyebben lejöjjön a "pogány bőre" (a felső réteg).

Majd indul a perzselés. Régen szalmával rakták körül az állatot és azt gyújtották meg, majd volta tekerős perzselő változat és ma a gázpalackos a nyerő. Viszont itt nagyon óvatosnak kell lenni és be kell tartani bizonyos szabályokat. Meleg vizet sem árt aláönteni. Elkezdődik a perzselés. Első körben a vastagabb szőrt és az első bőrt takarítjuk le, majd meglocsoljuk újra a malacot vízzel és elkezdjük feketére pirítani.Ekkor nem árt árral (cipész szerszám) megszurkálni a bőrt, hogy nehogy kirepedjen! Vízzel öntözzük és késsel kapargatjuk, amikor már teljesen fekete az egyik oldal. Majd átfordítjuk a másik oldalára és megismételjük a folyamatot. Na jó, elárulok egy titkot. Ha nagyon modern változatban gyorsan végezzük a munkát, akkor magasnyomású mosó szerkentyűvel pikk-pakk fehérre mossuk, hasonlóan szépen, mintha késsel kapargatnánk. Nagyon utálom az ipari feldolgozásból származó húsokat. Sok esetben szőr van még rajta a bőrön, mert ott csak leforrázzák az állatot. A legszörnyűbb számomra, amikor a boltban vett kolozsvári szalonna bőrén ott vannak a szőrök. Azért egy házi vágásból származó húsnál milliószor igényesebbek az emberek. Nem tesznek olyasmit az asztalra, amit nem ennének meg jó ízűen és tisztán.
Egyes vidékeken perzseléskor a leszedett körmökből ittak pálinkát. Ezeket ugyanis addig kell melegíteni, míg kézzel le nem tudja az ember csavarni a lábról. Amikor csillog villog az állat, nincs egy csepp szőr sem rajta, akkor a jó hentes eldönti,hogy karajra vagy orjára bontja az állatot. De hogy mi is ez? Holnap bővebben olvashattok erről.

Nézzétek meg a fent leírtak folyamatát. Láthatjátok, hogy én is örömmel kontárkodok bele a munkába. Egy kis perzselés, egy kis kapargatás. Természetesen mindezt nem estélyiben tesszük, hanem a "játszós" szerelésünkben. Fentebb egy pálinkás képet is beszúrtam, mert mivel mással oldanánk a feszültséget egy disznótoron, ha nem pálinkával:-) A szöveg és a kép is figyelemre méltó. Apa kapta ajándékba a házi nedűt és mindenképpen meg kellett örökítenem Nektek.