2012. január 24., kedd

Szerecsendió



SZÁRMAZÁSA: 
Új-Guineában őshonos a növény. Manapság elsősorban Indonéziában, Nyugat-Indiában, Madagaszkáron, Mauritiuson és Brazíliában termesztik. 

LEÍRÁSA ÉS EHETŐ RÉSZE: 
Babérfélék családjába tartozik. Muskátdió, muskátvirág, mácisz, szerecsenvirág néven ismert. 
A terméséből kifejezetten magját és köpenyét szárítva, reszelve használjuk.
A szerecsendiófa 100 évig is elélhet és a vadonban 15 méter magas is lehet. Termesztett változatban csak 6 m magasra hagyják megnőni a fát. Először csak 8 év után terem, a 15 évben pedig a legtöbb termést hozza. A szerecsendió a nem a fa termése, hanem a az alulról felrepedő termésből kifejlett mag, amely a sárgabarack magjára hasonlít. 



ÉRDEKESSÉG
Az egyiptomi múmiák mellett találtak szerecsendiót. A XVII. és XVIII. században az egyik legdrágább fűszerek közé tartozott.
 
GYÓGYÁSZAT
A frissen őrölt szerecsendiót inhalációra használják légcsőhurut okozta köhögéseknél. Étvágyjavító, hasmenésre orvosság.
Élénkíti a szívet és a vérkeringést

AROMA
Kellemes, fűszeres aromájú. 

BESZERZÉS ÉS TÁROLÁS
Egészben vagy porrá őrölve szerezhetjük be.Száraz, hűvös helyen tároljuk. A nagyobb üzletekben egészben is megvásárolhatjuk, de leggyakrabban őrölve találjuk a polcokon.  

KONYHAI TIPP:
A frissen reszelt szerecsendiót csak a főzés végén adjuk az ételhez, mert hő hatására elveszti aromáját.

Legyen nagyon szép napotok!

Szöveg forrása: a Kis Fűszerlexikon